Heti Képregény Kommentár #10

Ismét itt a hétfő, úgyhogy ismét itt vagyok én is, a már szokásos képregényes összefoglalómmal. Ezen a héten is jó sok új lapszámot kaptunk, amik közt volt nagyon jó és… Hát, kevésbé jó is.

Szokás szerint először valami nem-Marvelt emelnék ki, ez pedig a héten – dobpergést kérek! – a Dark Horse Dr. Horrible – Best Friends Foreverje. Akiknek nem lenne ismerős a cím: Joss Whedon még 2008-ban készítette a Dr. Horrible’s Sing Along Blog című, háromrészes websorozatát, amiben a kissé félszeg főgonosz, Dr. Horrible (Neil Patrick Harris) és a beképzelt szuperhős, Captain Hammer (Nathan Fillion) ugyanazért a hölgyért, Pennyért (Felicia Day) epekedik. Az egyrészes képregény ennek a történetnek a folytatásaként funkcionál, amiben egy női gonosztevő, Hourglass, felkeresi  Dr. Horrible-t és Captain Hammert – akik éppen hatalmas cimbik –, és a segítségüket kéri. Maga a sztori nem olyan hú, de nagy szám, inkább csak naivan édes, viszont a kis részletek számos nyalánksággal szolgálnak, mint például Dr. Horrible halogatás elleni sugara („á, majd holnap…”), vagy éppen az, hogy Captain Hammer mindig tart magánál tampont. Ráadásul a nyelvezet is egészen bravúros néhol. Emellett szeretném még kiemelni az Image Comics Exorsistersjének frissen megjelent második számát is, amiben, a már az első lapszámban megismert, könnyed humorral fűszerezve, most arra is fény derül, hogyan is szakadt ketté Cate és Kate.

Ezek után evezzünk is Marvel vizeire, aminek eheti megjelenései közül minden kétséget kizáróan a legnagyobb hatást a Mr. & Mrs. X #5 gyakorolta rám, amivel le is zárult a széria első történetíve. Emlékeztek, hogy egy hónappal ezelőtt arról írtam, hogy Kelly Thompson mindenkit próbált nyugtatni, hogy ne akadjon ki a csavaron, a rajongók meg csak néztek, hogy nem lepődtünk meg, meg úgyis tudjuk, hogy nem lesz itt baj? Na, most ennek pont az ellenkezője történt: a fejezet csavart egy jó nagyot a sztorin – pontosabban Vadóc képességein –, mindenkit meglepett, aztán meg kifejezetten keserédes hangnemben zárult. Bevallom, egy ideig én sem tudtam, pontosan hová is tegyem a fejleményeket – tetszett ez nekem? Nem tetszett? Végül arra jutottam, hogy igenis tetszett, csak még fel kell dolgozni, hogy mi történt – meg nem szabad elfelejteni azt, amit Kelly Thompson is megjegyzett a lapszámmal kapcsolatban: a dolgoknak néha rosszabbra kell fordulnia, mielőtt javulhatnának. Hát igen, annyi biztos, hogy Vadóc és Gambit kapcsolata nem kis kihívásnak néz elébe, és ez bizony megviselheti az olvasók lelkét (főleg az enyémet). Ám mindez mellett azt is kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy az egész lapszám – sőt, az egész történetív – mesterien volt összerakva, minden szónak súlya volt, és Kelly továbbra is gyönyörűen írja a két főhős kapcsolatát – a jelenetet, amikor a földön fekszenek, például majdnem megkönnyeztem.

A Mr. & Mrs. X-en túl azonban sajnos elég sok olyan újdonsággal szolgált a héten a Marvel, amire csak azt tudtam mondani, hogy meh. Először is ott volt a Shuri második száma, ami… Nos, én nagyon próbáltam szeretni ezt a szériát. A filmben imádtam Shurit, úgyhogy azt hittem, itt is menni fog, de… nem. Nem tudom, emlékeztek-e még rá, mit írtam a szériáról a múlt hónapban – nagyjából azt, hogy van benne potenciál, de néhol azért kilóg a lóláb. Na, most arra is rájöttem, hogy hol is lóg ki ez a bizonyos lóláb: ez a sorozat nem Shuriról szól, hanem T’Challáról. Ami alapból nem lenne baj – szeretjük T’Challát –, de ha egyszer az a címe, hogy Shuri, és az egész marketing is Shuriról szól, meg aztán Shuri alapból egy nagyszerű karakter… Akkor nem lehetne, hogy valóban az ő történetét mesélje az író? Mert ami most történik, az valójában nem más, mint hogy bár Shuri áll a narratíva központjában, valójában minden T’Challa körül forog. Shuri keresi a bátyát. A nők tanácsa összeül, mert nincs meg T’Challa. Storm Wakandába jön, mert nincs meg T’Challa. Shuri és Storm a Néma Zónába megy, hogy beszéljen T’Challa exével, hátha ő segít nekik megtalálni. Vagyis bár lehet, hogy Shuri a történet mozgatórugója, az mégsem róla szól. Jó, meg más, kisebb bajom is volt a történettel, de azt most hagyjuk. Az egyetlen dolog, amit fel tudok hozni a mentségére, az a lapszám végén lévő csavar, amiből akar még valami jó is kisülhet.

Aztán tovább pörgött a Spider-Geddon is, amiről viszont nem akarok sokat beszélni. Sok karakter, nagy tétek, sok mellébeszélés, egyre nehezebben követhető cselekmény. Igen, ez a crossover-event minden egyes lapszámmal egyre kevésbé tetszik. Pedig én szeretem Pókembert, és ebben most még Silk is volt (bár azért nem tudtam nem észrevenni azokat a jeleneteket, amikor a „férfiak” beszéltek, a „nők” meg a panel szélén álltak, esetleg pont úgy odarakva, hogy premier plánban legyen a mellük). Ráadásul elvileg már csak egy lapszám lesz belőle, és fogalmam sincs, hogyan fogják megoldani ezt a katyvaszt alig húsz oldalban. Amúgy ehhez jött még a héten a Spider-Force második száma is, ami azért már egy kicsit érdekesebb volt, kicsit jobb szerkezettel is rendelkezett, ám kicsit idegesítő függővéggel zárult (de akkor is: a tie-in még mindig jobbak, mint az event fősztorija). Amúgy Pókica háza táján nem ez volt az egyetlen fejlemény a héten: kaptunk még egy Spider-Man – Enter the Spider-Verse–sztorit is, minden bizonnyal a közelgő animációs film miatt. Igazából nem tudom, mi a Marvel célja ezzel a sztorival, nekem eléggé „egyrészes különkiadás”–szaga volt, de annak tökéletesen elment. A sztoriban egy csapatnyi Pók – Peter, Miles, Gwen , Spider-Ham, szóval nagyjából azok, akik a filmben is benne lesznek – elutazik egy ismeretlen dimenzióba, hogy segítsen egy lénynek hazajutni, akivel Peternek egyszer régen meg kellett küzdenie, ám aztán összetűzésbe keverednek a helyi Sinister Sixszel. Cuki, izgalmas, vicces, tud mindent, amit csak kell, viszont nem sok vizet zavar – bár ettől függetlenül én még elolvasgatnék pár ilyen jellegű történetet.

Sajnos az „ez nem jött át”–kategóriába tartozott (mármint számomra) a Ghost Panther #1 is, ami az Infinity Wars event keretében most éppen Black Panther és Ghost Rider karakterét vonta össze. Hát, mit ne mondjuk, eléggé erőltetett menet lett a dolog – T’Challa, mint motoros rodeóbohóc? Hagyjuk már… –, de legalább a vége egész érdekesre sikeredett, ha az egész nem is nyerte el a tetszésemet.

Azért ne aggódjatok, a végére még hagytam jókat: kijött a Marvel Knights 20th második száma is, ahol továbbra is nagyon ínycsiklandozón alakulnak a dolgok – Frank és Bruce teljesen erővel dolgozik azon, hogy ráébressze az egykori hősöket, hogy törölték az emlékeiket, na, de mi van akar, ha van, aki nem akar emlékezni? Engem speciel nagyon megfogott Elektra reakciója, aki kijelentette, hogy igen, tisztában van vele, hogy valami nincs rendjén, de ő nem akar visszatérni abban az életbe, ami hatalmas, most is látható hegeket hagyott a testén. Meg aztán az is megfontolandó, hogy ebben a világban bizony é Frank családja – vajon ő mit választana inkább, az igazságosztást, vagy a boldog családi életet? Szóval ez nagyon pöpec, ilyet kérek még. Aztán szintén lezárult a West Coast Avengers első íve – M.O.D.O.K.-ot kicsit kilőtték a világűrbe, úgyhogy mindenki happy, leszámítva azt a pár gonosztevőt, aki nem feltétlen örül annak, hogy egy Bosszúállók-csapat vert tanyát a nyugati parton. Amúgy itt sem kifejezetten magát a történetet emelném ki – elvertük a rosszfiút, nagy cucc –, hanem a körítést: Ramone és America, Quentin és Gwen, Kate, Amerika Kapitány hívása, a látogatás Jimmy Fallonnál, minden nagyon ott volt a szeren. Végezetül pedig tovább folytatódott az Uncanny X-Men, amiről viszont nem nagyon akarok beszélni, mert nagyon pörögnek az események – amik ráadásul egyre aggasztóbbak –, viszont továbbra is alig tudunk valamit, úgyhogy azt hiszem, a széria további értékelésével várok addig, amíg lezár az első, heti bontásban kapott ív – már ha addig nem történik valami nagyon nagy csavar, amit majd muszáj lesz kiadnom magamból.

És nektek hogy tetszettek az eheti megjelenések? Volt valami, ami nagyon tetszett, nagyon letaglózott, nagy csalódást okozott, de én nem írtam róla? Ha igen, tudjátok, mi a módi: dobjatok egy kommentet, én pedig meglátom, mit tehetek. Addig is: találkozunk a jövő héten!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..