A múlt heti remek epizód után most egy olyan részt láthattunk, ami ugyan jó volt, de sajnos túlzottan nem dobtam le tőle az ékszíjat. Az alapanyag most sem volt rossz, azonban a kivitelezésben már akadtak problémák. Ismét egy múltba vissztérős sztorit kaptunk, ráadásul pont egy olyan időszakba csöppenhettünk, ami még izgalmas is lehetett volna. A kezdet még jó volt, de aztán nagyjából a közepén szétesett a sztori – milyen kár érte! Na, de mindent szép sorjában!

A Doktor (Jodie Whittaker), Yaz (Mandip Gill), Ryan (Tosin Cole) és Graham (Bradley Walsh) a tizenhetedik század Yorkshire-jében kötnek ki egy kis faluban, ahol nagyban zajlik a boszorkányüldözés. Nem sokkal azután, hogy megérkezik a kiscsapat, meg is lesz a babona által vezérelt vadászat első áldozata, mégpedig egy helyi lány, Willa Twiston (Tilly Steele) nagymamáját (Tricia Kelly) vádolják meg, és folytják vízbe. A mészárlás elég nagy számban folyik, leginkább I. János királynak (Alan Cumming) és csatlósának, Becka Savage-nek (Siobhan Finneran) köszönhetően. Emellett azonban valóban történnek furcsaságok is a kis településen, amikre könnyen rá lehet fogni, hogy boszorkányság, ám a Doki sejtése szerint mégsem az. A csapat nekiáll kivizsgálni az ügyet, azonban több ponton is nehézségekbe ütköznek.

Mint már a bevezetőben is említettem, az alapanyag kiváló, hiszen egy boszorkányüldözéses sztorit pont egy női Doktorral a legjöbb körbejárni. Ugyan ez valamilyen szinten meg is valósul, hiszen Tizenhármas komoly ellenállásba ütközik a neme miatt, főleg a királynál. Mégis hiányérzetem volt, hiszen szinte csak a felszínt kapargatták meg ilyen szempontból az alkotók, pedig lehetett volna bőven ragozni még a témát. Az külön szívfájdalmat okozott, hogy egy olyan remek színésznek, mint Alan Cumming, ennyire sablonos szerepet adtak – merthogy ez az uralkodó minden volt, csak nem kétdimenziós, szimpatikus meg főleg nem, így nem igazán lehetett szimpatizálni vele, amikor bajba keveredett, a többiek pedig segíteni próbáltak rajta.

A heti alienünk ismét nem volt túlságosan jelentékteljes, így szépen háttérbe is szorult egészen az epizód utolsó tizenöt percéig, ami megint nem lett volna önmagában túl nagy probléma, ha mellette a fő sztorit jól megcsinálták volna, ám sajnos nem ez történt. Így megint egy felemás katyvasz lett a végeredmény, amiben ugyan voltak remek pillanatok, de összességében nem tudott lenyűgözni sem maga a cselekmény, sem a körítés.

Hihetetlen, de már csak két rész van hátra a tizenegyedik évadból, én pedig nagyon remélem, hogy a maradék felvonások most már igazán jók lesznek, különben rendkívül csalódott leszek.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..