Supernatural S14E07 – Unhuman Nature

Egy kis kihagyás után ezen a héten folytatódott az Odaát tizennegyedik szezonja. Nagyjából szokásává vált a szériának, hogy a szünetek után erős visszatérést szoktak produkálni, és ez most is sikerült. Az Unhuman Nature ugyan nem tökéletes, sőt, adódnak benne olyan mozzanatok, amik kifejezetten aggodalomra adhatnak okot a jövőre nézve, ám összességében egy igazán ütős epizód kerekedett belőle.

Jack (Alexander Calvert) a múltkori vadászat után rosszul lesz, de olyan szinten, hogy kórházba kell őt vinni. Sam (Jared Padalecki), Dean (Jensen Ackles) és Cas (Misha Collins) végig mellette vannak, ám a sok vizsgálat végeztével sem nyugodhatnak meg, hiszen az eredmények meglehetősen vészjóslóak. A srácok végül a doktornő javaslata ellenére hazaviszik Jacket, és megpróbálnak egyéb módon meggyógyítani, amihez először Rowenát (Ruth Connell), majd egy sámánt hívnak segítségül. Eközben Nick (Mark Pellegrino) tovább kutatja, mi történt családjával és próbál Lucifer nélkül életben maradni.

Kezdeném azzal, ami tetszett, mert akad itt bőven, amiből lehet mazsolázgatni. Először is, imádtam, hogy hosszú idő után először – ha egyáltalán volt már ilyen a sorozat történetében – megajándékoztak minket az alkotók egy kvázi szörnymentes epizóddal. Nem akarok túl sokat spoilerezni, annyi legyen elég, hogy a többi, karakterközpontú részhez képest még jobban előtérbe helyezték a jellemfejlődést és a szereplők közti kapcsolatok építését, és igazából a hét „főgonosza” leginkább átvitt értelemben szörnyeteg. Ha már szóba kerültek a karakterek, egyértelműen az volt a csúcs, ahogy gyakorlatilag minden egyes szereplő összefogott Jack felépülésének érdekében, félretéve minden meglévő problémájukat, illetve esetleges viszályukat.

Mark Pellegrino ebben a részben is fenomenálisat alakított, immáron teljesen eloszlatva azokat a gondolataimat, miszerint Nick Lucifer nélkül nem valami izgalmas jellem. A záró jelenet viszont – bár maga az ötlet nem rossz – kissé aggasztó irányba viheti el az ő ívét, és ez kihatással lehet a többiekre is, amiért nagyon kár lenne, mert ezzel az írók romba döntenék azt, amit eddig olyan szépen felépítettek. Jack és Dean közös szcénái is ugyan valóban gyönyörűek és szívhez szólóak voltak, kicsit légből kapottnak éreztem őket. Míg az igaz, hogy egy súlyos betegség megváltoztathatja két szereplő kapcsolatát, akárcsak a való életben, ugyanakkor rossz volt látni, hogy Sam és Castiel igyekezeteit ismét figyelmen kívül hagyták az írók.

Ugyan voltak bukkanók ezen a héten, összességében még mindig pozitívan állok a folytatáshoz, és remélem ezúttal Singerék nem okoznak majd (nagy) csalódást.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..