Mindenki képes változtatni a dolgokon.”

Jane Goodall csimpánzkutató és etológus neve talán mindenkinek ismerősen csenghet. Ennek a csodálatos nőnek a memoárja olyan életbölcsességet közvetít az olvasóknak, amit mindannyiunknak érdemes lehet megfontolni.

Jane Goodallt a magyar olvasók ismerhetik már, hiszen az emberszabású majmok viselkedésének kutatásáról, tanzániai csimpánzmentő akcióiról több dokumentumfilm és publikáció látott napvilágot. Az Amíg élek, remélek c. könyve megrendítő memoár, melyben Goodall saját – mindennaposnak nem nevezhető – életéről és lelki utazásairól ír. Jane-t már kisgyermekként elbűvölte minden élőlény. A dzsungel könyve és a Tarzan-regények a kislány alapolvasmányai közé tartoztak. Az egyetemen a híres paleontológus, Louis Leakey mellett kapott munkát, majd az ő tanácsára vonult el az őserdőbe, és Gombében folytatta megfigyeléseit a csimpánzok körében. Beszámolóit a tudományos világ nagy érdeklődéssel fogadta.

Nehéz elvonatkoztatnom attól a könyv értékelése közben, hogy mennyire imádom Jane-t. Csodálatos, inspiráló és nagyon okos embernek tartom, és szerintem fantasztikus, hogy mennyi mindent ért el élete során, és milyen sokat tett a csimpánzokért, meg úgy általánosságban a természet védelméért.

Úgy érzem, hogy a könyv a Jane életéről szóló dokumentumfilmmel együtt adott teljes élményt, többször is úgy voltam vele, hogy valamiről szívesen olvastam volna még, és ilyenkor a filmes emlékeimhez fordultam kiegészítésért. A gyermekkorától kezdve közel az ezredfordulóig – a könyv megírásáig és a Jane Goodall Intézet megalakulásáig – követhetjük nyomon az életét, a tevékenységét, megismerhetjük a szeretteit és a szívéhez közel álló állatokat. És persze a reményeit, azt, hogy mi inspirálta ennyi éven át és mi ad neki erőt a mai napig, hogy ne adja fel a küzdelmet a természet megóvásáért vívott harcban. Az elején nekem picit sok volt a vallásosság, de egyébként tetszik az, ahogy Jane Goodall a világra tekint, tényleg árad a személyiségéből a harmónia. Mindenképpen megérte elolvasni és egy kicsit jobban megismerni Jane-t, jól esett a zöld lelkületemnek; néha megmelengette a szívemet, néha pedig összetörte. Nagyon könnyen befogadható, gördülékeny szöveg, hiába van rajta az ismeretterjesztő címke, olyan érzés, mintha egy tea melletti beszélgetést hallgatnánk.

                                             Jane és Flint

Még mindig sajnálom, hogy tavasszal nem mentem az előadására, nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam rá. Szerintem fantasztikus, hogy ebben a korban is ilyen aktív, nem is beszélve az alapítványáról, vagy a Roots and Shoots (magyarul Rügyek és Gyökerek) programról.

Szerencsére a könyv illusztrált kiadás, szóval el lehet gyönyörködni az imádnivaló csimpánzokban, és a szerző személyesebb fotói is helyet kaptak benne, amitől még könnyebb közel kerülni hozzá.

Teljes szívemből remélem, hogy Jane Goodall még hosszú évekig köztünk lesz, és folytatja a lenyűgöző munkáját, mert több ilyen emberre lenne szüksége a világnak. Amikor a könyveit olvasom, vagy csak meghallgatom, amit mond, mindig késztetést érzek rá, hogy valami világmegváltó dolgot csináljak vagy megmentsem a Földet.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..