Öt év után újra Lara Adrian könyv: Az éjfél fogságában (Az éjfél szülöttei 8.)

Pararomantikus vámpírtörténet a felnőttebb korosztálynak. Az alapok talán ugyanazok – vámpír, vér, halhatatlanság, romantika, erotika, főgonosz, harc a jó érdekében –, de Lara Adrian történetében van egy különleges hozzávaló is, amelyet eddig egyik vámpíros történetben sem találtam meg. Ezek a vámpírok ugyanis sosem voltak emberek…

Kilenc éve, 2009-ben az Ulpius-ház Kiadó az olvasók kezébe adta Lara Adrian sorozatának, Az éjfél szülötteinek első kötetét. Töretlenül jelentek meg a sorozat darabjai egészen 2012-ig, a hetedik kötetig, mígnem a magyarországi kiadás megszakadt. Öt éve olvastam az utoljára megjelent részt, aztán úgy egy hónapja teljesen véletlenül feltűnt, hogy a Könyvmolyképző Kiadó gondjaiba vette az elhagyott sorozatot és december 7-én bizony piacra kerül a következő, immár a nyolcadik kötet.
A korábbi kiadó a nagy vámpír-rajongói hullámot meglovagolva dobta piacra Lara Adrian könyveit. A történet inkább a felnőttebb korosztály pararomantikus irodalma, ugyanis a főgonosz üldözése, a rejtélyek felderítése és a szerelem mellett bizony vegyül a könyvekbe erotika is. Mára ugyan alábbhagyott ez a fajta erőteljes rajongás részemről, mégis, amint megláttam, hogy jön az újabb rész, bizony erősen megdobbant a szívem. Pont annyira, hogy az ujjam is belerándult és hirtelen már ki is fizettem az előrendelt példányt.
A napokban pedig – mivel a könyv Elit Teames besorolást kapott – már megjelenés előtt a kezeim közé kaparinthattam és olvashattam is.

Nagy reményekkel és nosztalgikus hangulattal vetettem bele magam a betűk tengerébe. Igaz a történetből nem emlékszem minden részletre, talán érdemes lett volna a korábbi részek újraolvasása, ami persze elmaradt. Szerencsére a főszál, a történet vezérfonala élénken él még emlékeimben, így könnyű volt visszarázódni a sztoriba.
A sorozatról tudni kell, hogy minden könyvben egy újabb pár kapcsolatát, szerelmük feléledését lehet végig izgulni, és ez a nyolcadik, Az éjfél fogságában című kötet esetében sem volt másképp, azonban az írónő ebbe belevitt már egy kis csavart is, ami hősnőnk, Jenna személyében mutatkozik meg. Igen érdekes tényt lehet megtudni a hölggyel kapcsolatban, amire már egészen korán tippeltem is. Nagy sajnálatomra azonban nem került kifejtésre igazán, hogy miről is van pontosan szó. Talán a következő kötetekben többet is megtudhatok majd, Jenna ugyanis egy kifejezetten egyedi jelenség és nem csak rendőr múltja miatt.
A harcosok természetesen tovább küzdenek, nyomoznak és felveszik a kesztyűt a főgonosz ellen, akinek feltett szándéka uralma alá hajtani mind az embereket, mind a vámpírokat egyaránt.

A karakterek a korábbi kötetekben egyenesen a szívembe száguldottak, szerethetőek voltak. Most sajnos valamiért se Jenna, se Brock nem tudta belopni magát a szívembe, pedig én próbáltam. Valahogy Jenna túl keménynek tűnt, sőt a kötet elején még idegesítőnek is találtam. Örömömre a kötet végére sikerült kivívnia a tiszteletemet azzal, ahogy a könyv utolsó oldalain (kb. 10-20 oldal) megmutatta, hogy mekkora szíve is van valójában.
Mindkét karakter – Jenna és Brock – esetében is tapasztalható volt karakterfejlődés. Szerencsére együtt, egymás kezét fogva nagyon jó hatással vannak egymásra. Brock elhagyta szörnyű teóriáját a magánéletével kapcsolatban, Jenna pedig a férfi segítségével túl tudott lépni a múltját sötétre festő folton.

A kiadó teljes mértékben hű maradt az Ulpius-ház borítóihoz, így csodásan beleillik az új kötet is a sorozatba. Az egyetlen apró problémám a férfit megformáló karakter bőrével volt, ugyanis a történetben szereplő férfi színesbőrű, míg a borítón egy fehér férfi szerepel.
A helyesírásra abszolút nem lehet panaszom, és a szerkesztés is rendben volt. A fejezetek pont kényelmes hosszúságúak, ami által utazás közben is jól olvasható a történet. Apropó utazás, visszatérve a borítóra én bizony kicsit rejtegettem, nehogy megszóljanak polgárpukkasztás ürügyén.

Mindent egybevetve egy izgalmas, érdekes, romantikus és persze enyhén erotikus történetet kaptam, azonban mégis valami hiányzott nekem belőle. Talán az öt év kihagyás, talán az, hogy túl nagy reményekkel ugrottam bele, vagy csupán már nem hoznak annyira lázba a pararomantikus történetek, ezért pici hiányérzet maradt bennem olvasás után. Ettől függetlenül tuti biztos, hogy a következő köteteket sem fogom kihagyni és a téma iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlom. Természetesen figyelembe véve, hogy ez nem egy ifjúsági kötet!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..