The Big Bang Theory S12E10 – The VCR Illumination

Nagy hype – Young Sheldon crossover! –, átlagos epizód, megindító befejezés.

A srácok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy eltereljék Sheldon és Amy figyelmét a befuccsolt tanulmányukról, ám még ez is kevésnek bizonyul. Ezen a ponton Leonard a rejtett fegyveréhez nyúl: egy videókazettához, amit évekkel korábban még maga Sheldon adott neki, pont ilyen eshetőségre. A felvételen maga Sheldon látható, amint tízévesen lelkesítő beszédet mond jövőbeli énjenek – csakhogy ahogy Amyék elindítják a kazettát, kiderül, hogy a felvétel nagyja odaveszett, amikor Sheldon apja rávette a focicsapat egyik meccsét. Mindeközben Bernie-éknél is előkerül egy régi felvétel, amin a fiatal Howard látható, amint éppen egy bűvésztársaság felvételijre gyakorol. Ezt látva pedig Bernie eldönti, ráveszi férjét, hogy próbálkozzon meg vele újra, ő pedig úgy fogja „edzeni”, mint ahogy az anyja is edzette őt anno a szépségversenyeken.

Szóval nagy volt a hype, az évadban eddig talán a legnagyobb, mivel a fejesek egy ideje már elhintették, hogy ez epizódban egyszerre fog megjelenni a képernyőn a felnőtt és a gyermek Sheldon. Erre pedig, természetesen, a rajongók teljesen begerjedtek – okkal – azonban a végeredmény… Nos, attól tartok, nem ért fel az elvárásokhoz. Legalábbis az epizód nagy részében.

Kezdjük ott, hogy maga a kicsi sheldonos felvétel tulajdonképpen teljesen súlytalan: aranyos, meg minden, de semmi lényegeste nem mond, és első körben magának a felvételnek sincs akkora jelentősége, mint amire számítottunk volna. A kazettánál például sokkal erősebb jelenet, amikor Leonard és Penny felhívja az előbbi anyját, és tőle kérnek segítséget – az epizód cselekményét tekintve ez a szcéna fontosabb, hangsúlyosabb, ráadásul a humor-faktor is jobban működik benne. De ha eltekintünk a kazettától, maga az egész történetszál is eléggé esetlen, kicsit random, meg az embernek kicsit olyan érzése is van, mintha nem tartana sehová. Nem rossz, sőt, vannak egész jó pillanatai, de akkor sem hozza azt a szintet, amit ilyen hype mellett elvárna az ember.

Mindeközben Bernie-ék szála is nagyjából ezen a szinten mozog: van, de körülbelül csakis azért, hogy legyen egy B történet, amiben ott lehet Howard, Raj, és Bernie (amúgy én vagyok az egyetlen, aki gyanakszik, hogy Melissa Rauch megint várandós lehet? Esküszöm, ebben a részben egyszer mintha tudat alatt a pocakjára akarta volna rakni a kezét, és csak az utolsó pillanatban kapott észbe, hogy ezt talán nem kéne). Egyfelől a poénok nagy része lapos, a történet erőltetett, másfelől pedig a széria mintha ezen a ponton szembe menne saját magával: alig pár epizóddal ezelőtt összpontosítottunk arra, hogy Howard milyen ügyes bűvész (amikor Amy apjával haverkodott), most meg inkább arra akartak rámenni, hogy milyen bénán megy neki a dolog. Szóval… á, hagyjuk.

De – és itt jön egy DE –, mindezt egy az egyben hajlandó vagyok megbocsátani, mert az utolsó (vagyis utolsó előtti, mert utána még van egy tag Howarddal) jelenet zseniális. A végén Amy csak tovább nézi azt a bizonyos videókazettát, amin igazi kincsre bukkan. Na, ez a szcéna nem csak, hogy egy nagyon ötletes feloldása a centrális problémának, hanem végtelenül szívet melengető is, ráadásul a cselekményt is szépen viszi előre. Az pedig, hogy a jelenet végén a képernyő nem hirtelen vág feketébe, hanem fokozatosan sötétedik el, szépen ad hozzá az események érzelmi súlyához.

Összességében tehát bár az epizód nagy részében kicsit csalódtam, a vége teljes mértékben levett a lábamról, úgyhogy már csak az utolsó pár percért is nagyon érdemes megnézni az epizódot.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..