Bár a romantikus filmeknek se szeri, se száma – és olyan is akad bőven, ami túlmutat a műfajt leértékelők rálegyintő kritikáján, mely szerint egy romantikus film csak ostoba nyáltenger lehet, azért néha mégis nehézségbe ütközik, hogy jól válasszunk a műfaj példányai közül. Mivel pedig jön a tél, a meleg takaróba gubózás és a forró csokoládéval, forralt borral összebújós esték, jól jöhet néhány készre csomagolt filmajánlat a zsáner remekeiből. Szubjektív.

1. Könyvklub (2018)

Ha szeretted a Szex és New York szériát, a Könyvklubot is szeretni fogod, annak ellenére, hogy az alapkoncepció szerves része egy olyan méltán hírhedt írásmű, mint a Szürke ötven árnyalata. De ha annak a könyvsorzatnak bármi pozitív hozadéka akadt, hát az ez a film. Frappáns és okos humorú alkotás, amely központi témává emeli az időskort, annak még oly kényes aspektusán keresztül bemutatva tárgyát, mint az idős kori szerelem és szexualitás. Így épp úgy pedzegeti az időskori magányosság, az érzelmi megrekedés, az érett kori szerelem és kapcsolatok, mint az impotencia vagy a szexuális aktivitás témáit. Mindezeket pedig sikerül nagyon elmésen és ízlésesen, szükség szerint közérthető allegóriákon keresztül tárgyalnia. Bátor és szórakoztató film, amiben különösen tetszik, hogy példát mutat egy agilis időskorra. Vagy ami azt illeti, kapásból négyre.

2. Őrült, dilis szerelem (2011)

Erről a filmről már hosszabban is kifejtettem véleményemet, de most is felkívánkozott a listára. Több külön, de összefonódó szálon, különböző élethelyzetben lévő generációk szerelmi életét követhetjük nyomon. Így a házassági krízisüket élő középkorú pár, a menő playboy, az elköteleződésre vágyó fiatal nő, és a szerelemmel épp csak ismerkedő tini szemszögét is megismerhetjük. Az egészet pedig át meg átszövi az igényes humor, ami valahogy mégsem farag le a film komoly mondanivalójából. Hőseink próbálkozásokon és – főleg – botlásokon keresztül néznek szembe hibáikkal és fejlődik meg azokat, hogy végül szerelemre találjanak, ki először, ki újra.

3. Napsütötte Toszkána (2003)

Ugyancsak egy középkorú nő széthulló kapcsolatát és annak mentén széthulló életét választja alapkoncepciójának a Napsütötte Toszkána. Mikor Frances (Diane Lane) tudomást szerez kitartott férje hűtlenségéről, búfelejtőként, barátai unszolására Toszkánába utazik, ahol egy hirtelen ötlettől vezérelve maradék pénzéből egy kúriát vásárol magának. Ahogy haladnak a renoválási munkálatok, úgy illeszkedik be Frances lassanként a helyi közösségbe és építi fel lassanként újra az életét. Belekóstol az olasz tészták mellett az olaszos szerelembe, és megfogalmazza azt is, mit kíván még az élettől, ám ahhoz, hogy lássa, meg is kap mindent, amire csak vágyott, végül kénytelen másképp nézni az eseményeket, és ez az, amiért ezt a filmet igazán szeretem. Bár Happy End a vége, nem az elcsépelt, kiszámítható módon.

4. Levelek Júliának (2010)

Ha már Olaszország, a Levelek Júliának ugyancsak a mediterrán ország tájaira kalauzol el minket, ahol Sophie (Amanda Seyfried) és Victor (Gael García Bernal) előnászútjának napjait tölti. Az étteremtulajdonos vőlegény azonban inkább a kulináris lehetőségek után kajtat, minthogy szerelmével időzzön, úgyhogy a kissé csalódott, oknyomozó riporter menyasszonya ráakad Verona utcáin bóklászva Júlia falára, ahová nők tűzik fel szerelmi kérdéseiket –amit a Júlia segítői névre keresztelt nőcsapat tagjai válaszolnak meg. Az ő munkájukat figyelve és segítve akad Sophie egy közel 50 éves levélre, amelyet megválaszolva az országba csábítja a levél valamikori íróját, hogy megtalálja régi szerelmét. Sophie az idős hölgggyel és unokájával tart, hogy megkeressék a férfit és eközben kénytelen szembenézni saját kapcsolata visszásságaival is. Nem túl nagy meglepetés természetesen, hogy szakítás a szembenézés vége, ám annál példamutatóbb a módja, és emiatt lesz végül bocsánatos bűne a filmnek, hogy nem szégyell pár ősöreg klissét is eldurrantani játékideje alatt. Összeségében egy kedves és megható, napmeleg alkotás.

6. Szerelemre hangszerelve (2013)

Ez az a film, aminek legalább 1,5 pontot ront az értékelésén a magyarra adaptált címe, ugyanis olyan csöpögős mellékzöngét aggat a nyakába, ami egyáltalán nem fedi a valóságot. A Szerelemre hangszerelve alapvetően egy újító gondolkodású, rendkívül tehetséges, ám tehetségét lekicsinylő énekes-dalszerzőnő és egy kiégett, megkeseredett, alkoholproblémás zenei producer egymásra találását és munkán keresztüli felépülését követi nyomon. Mikor találkoznak, mindketten lábadoznak, a férfi házassága romjaiból, a nő a méltánytalan szerelmi elhagyatásból. Ebből az alapból annyiféleképpen lehetett volna egy, a címhez illő, nyálas, idomtalan klissé-kupacot kihozni, hogy megszámolni is lusta vagyok, de szerencsére sikerült megvalósítania azon kevés módok egyikét, ahogy a Szerelemre hangszerelve egy kivételes alkotás lehetett, amelynek központi témája a talpra állás és újrakezdés – ahogy arra az eredeti címe (Begin Again) is utal –, nomeg a bátorság az újszerű (megoldások) felvállalásához.

Sok tétellel folytathatnám még a listát, hiszen olyan pompás alkotások, mint az Igazából szerelem vagy az Időről időre fel sem kerültek a listára, azonban mivel jelen esetben kevésbé ismert vagy már félig elfeledett, kellemes alkotásokkal szerettem volna megkínálni az olvasókat, a további javaslatokat másokra hagyom.

Szerző

Avatar
SzÁgi
Szerkesztő

“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..