Mióta aktívan molyolok az általam ismert egyetlen magyar könyves közösségi oldalon, azóta már szokássá vált, hogy az új esztendő első olvasmánya az a könyv, amelyet az előző évi Karácsonyi húzás és ajándékozás eseményre kaptam egy másik molytól. Idén sem törtem meg ezt a hagyományt, így most egy igazi ifjúsági könyvet, mégpedig egy fantasy és egyben kalandregényt hoztam nektek Holly Blacktől és Cassandra Clare-től.

Clare munkásságában nem egyedülálló eset, hogy más írónővel társuljon, hiszen dolgozott már együtt Robin Wassermannal, Sarah Rees Brennannel vagy éppen Maureen Johnsonnal, az Árnyvadász univerzumba tartozó két kiegészítő minisorozaton, a Bane krónikákon és a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról könyveken.

A Magisztérium sorozat azonban egy teljesen új világot épít fel. Itt nincsenek árnyvadászok, nincsenek rúnák. Ebben a világban mágusok élnek és vegyülnek el az emberek között, akik az elemek erejét szelídítik meg, hívják segítségül ahhoz, hogy legyőzzék a legerősebb káoszmágust, a Halál Ellenségét.
Callum Hunt, a tizenkét éves tinédzser, akit apja pöttöm kora óta arra tanít, hogy a Magisztérium egy rossz és gonosz hely, hogy amikor elérkezik a megmérettetésének ideje a Vaspróbán – ami valójában a felvételi a Magisztériumba –, akkor igyekezzen minél inkább elbukni, hogy nehogy bekerüljön az iskolába. Call igyekszik, de pechjére sajnos akármennyire is próbál önmagáról rossz képet mutatni, az iskolába így is felvételt nyer. Azonban, ha ide valakit felvesznek, annak nincs lehetősége nem elfogadni a dolgot, bizony kötelező ezentúl ebbe az iskolába járnia. És itt kezdődik el minden, az egész történet, melynek során Callum talán barátokra talál, talán hatalmas mágus válik belőle vagy talán végleg elbukik a próbák során.

Ez a sorozat, számomra első pillanatban egy kicsit a Harry Potter könyvekre hajazott, hiszen egy bentlakásos mágusiskoláról beszélünk, ahol a gyerekek megtanulják kordában tartani az erejüket és megtanulják használni a mágiát, természetesen egy gonosz főellenséggel is meg kell majd küzdeni. Persze több a lényegi különbség, mint a hasonlóság, ahogy ez olvasás közben feltűnt. Azt viszont bátran elmondhatom, hogy egy ízig-vérig kalandos ifjúsági regényről van szó, amelyet bátran egy tizenkét éves gyerek kezébe adnék. Ugyanis, ha egy kicsit is fogékony a fantasy műfajra, akkor szinte biztos, hogy szeretni fogja.

A vaspróba címre keresztelt első könyv teljes mértékben bevezető kötetnek számít. Szépen, lassan megismertet a mágusok világával, bemutatja a történet szempontjából lényeges történelmi múltat, a mágia használatának elemi részét és természetesen ad egy fantasztikus alapproblémát, amire aztán a további könyvek építkezhetnek. Egyáltalán nem unalmas, bár egy kicsit lassú az én ízlésemnek – hiába na, már bőven nem vagyok tizenkét éves –, és picit fájlaltam, hogy a legizgalmasabb részig egészen a 312. oldalig kellett olvasni (a könyv maga 340 oldal). Viszont ez egy olyan lendületet hozott bele, hogy már most azt várom, hogy mikor olvashatom a következő részt. Szóval ez egy igazán jó ifjúsági sorozatnak ígérkezik.

A karaktereket imádom. Szépen megírt szereplőkkel van dolga az olvasónak, és bizony karakterfejlődéssel is találkozhatunk. Sőt, ami nagyon tetszett, hogy nem csak a főszereplő, Call karakterében figyelhető meg a változás, hanem több társáéban is. Ezek a gyerekek nagyon szerethető karakterek, de mint minden valamire való történetben, úgy ebben is vannak kevésbé szimpatikus jellemek. Ugyanez pedig igaz a tanárokra is természetesen.

A fejezetek nem hosszúak, így a gyerkőcök sem fogják úgy érezni, hogy véget érhetetlen részekből áll a könyv, bár ha beszippantja őket a történet, akkor talán mindegy is, hogy hány oldal az éppen aktuális fejezet. A rövidségük miatt azonban utazás közben is kényelmes olvasmány lehet.
Amit én fájlalok, hogy a magyarországi kiadó munkatársai kevésbé figyeltek oda és bizony került a szövegbe hiba. Nem túl sok, talán ha tízre akadtam rá, de megakasztó volt, amikor például ugyanaz a szó kétszer volt leírva egymást követően, vagy amikor rosszul ragozott szavakba botlottam. Ez azért hangyányit rontott az élményen.

Viszont a borító egyszerűen frenetikus. Le a kalappal a készítők előtt és köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy az eredeti borítót vette át. Fiatalos, színes, igazán figyelemfelkeltő. Ilyennek kell lennie az én elképzelésemben egy ifjúsági fantasy kötet borítójának. Tetszenek a színek, a rajzok, hogy összhangban van az egész. Egyszerűen nem tudok betelni vele, szó szerint jó érzés ránézni és legeltetni rajta a szemem.

Végül talán csak annyit, hogy igazából ez egy abszolút nem korfüggő sorozat. Jó szívvel ajánlom bárkinek az idősebb korosztályból is. De főleg azoknak, akik szerettik/szerették Harry Potter világát, mert ők tuti, hogy Callumot és társait is kedvelni fogják.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..