Avagy egy epizód, ami szinte teljes egészében egy nagy mentőakció.

Miután a Purifiers foglyul ejtik Johnt, Marcosék elkeseredésükben nem máshoz fordulnak segítségért, mint Lornához, aki nem csak, hogy kideírti, hol tarthatják fogva Thuderbirdöt, hanem Andyt is magával hozva részt vesz a mentőakcióban. Mindeközben a Purifiers-rejtekhelyen Jace Turner próbálja megtörni Johnt, Andyt és Laurent pedig egyre jobban összekötik az álmaik.

Mindent egybevetve tehát egy eléggé letisztult epizóddal van dolgunk, ami nem is feltétlenül rossz dolog: mindennek a középpontjában a fogságba esett John áll, a narratíva pedig egyfelől végig követi azt, hogyan szerveződik a mentőakció, másfelől pedig azt, hogy mi is történik vele a fogságban. Emiatt az epizód nagyon koncentrált és feszültséggel teli, szinte már-már olyan, mint egy kém- vagy akciófilm.

És az akció jól is működik benne: már a szervezkedés is nagyon feszes és izgalmas, a rejtekhely tényleges megtámadása pedig szépen lett megkoreografálva, a harc izgalmas és látványos, sőt, az alkatók arra is találtak alkalmat, hogy egyes karakterek sötétebb oldalát is bemutassák. És igen, vannak egyes jelenetek, amik igencsak durvák, erőszakosak – természetesen például John megkínzása, bár az íróknak sikerült erre találnia egy megoldás, ami elég fájdalmas a karakter számára, azonban nem olyan megterhelő a nézőnek –, de itt még én is azt mondom, hogy kellett ez ide.

Az akció mellett viszont a karakterdrámának is maradt hely. Marcos és Lorna nagyot alakít az epizódban – az alkotók ügyesen használták fel bonyodalmas kapcsolatukat, azt, hogy bár továbbra is szeretik egymást, jelen pillanatban ellenkező oldalon állnak, és ez dühhöz és bizalmatlansághoz vezet. Mellettük Blink és John kapcsolata is szépen alakult, mivel végre úgy tűnik, kezdenek egy hullámhosszra kerülni. Mindehhez jön még aztán az egész Strucker-család helyzet, akik drámája továbbra is a sorozat egyik mozgatórugója, ugyanakkor viszont az ideiglenes családegyesítés öröme szépen megtöri az epizód amúgy feszült és komor hangulatát – Caitlin öröme és rácsodálkozása, hogy mekkorát is nőtt a fia, különösképpen érzelmes pillanat.

Végezetül pedig ott van Jace Turner, aki… Nos, aki továbbra is meg-megvillantja, hogy van benne emberség (például nem akart tényleges kínzóeszközöket használni Johnon, bár azért a végére csak nála is elszakadt a cérna), és emiatt még mindig azt várom, hogy mikor jön el a pálfordulásának pillanata. Mivel, tettei ellenére, a narratíva továbbra is azt sejteti velünk, hogy együtt kell éreznünk vele, hogy ő tulajdonképpen jó ember. Na, szóval kíváncsi leszek, mi vár még rá, már csak azért is, mert biztos vagyok benne, előbb-utóbb rá fog jönni, nem jó emberekkel szövetkezett.

Mindent összevetve egészen jó volt ez az epizód, akkor is, ha az akcióra tett hangsúly miatt ténylegesen nagyon nem haladtunk előre a cselekményben – bár a karakterek kapcsolatrendszerében volt fejlemény –, és szociális kommentárnak sem maradt nagyon hely. Na, de azt majd talán legközelebb.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..