R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

“Senki sem tűnik el igazán, amíg a története fennmarad.”

A Karolina és a krakkói babakészítő azonnal megfogott a gyönyörű borítója miatt; viszont lassan egy hónappal az elolvasása után is felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban.

Karolina a Babák Földjén élt, ahol a babák és a patkányok háborúban álltak. A helyzet egyre reménytelenebbé vált, és Karolina azt remélte, hogy az emberek földjén talál majd megoldást.

És egy napon egy furcsa jó szél elviszi Babaországból… Krakkóban, a németek által megszállt Lengyelországban találja magát, a Babakészítő társaságában, 1939-ben.

A játékgyáros fájdalmas múltú, rendkívüli, varázserejű férfi. Már régóta egyedül él, ám Karolina bátor és szeretetteljes társaságában néha újra képes mosolyogni. Közben telnek a napok, és a Babakészítő mindenhova magával viszi Karolinát. De amikor elkezdődik a zsidók begyűjtése, a férfi és Karolina nem maradhatnak tétlenek.

De mit tehet egy varázserővel bíró játékgyáros és egy baba? Visszajut még valaha Karolina a Babák Földjére?

A Karolina és a krakkói babakészítő Romero első regénye, és talán ebben keresendők a hibái is. Az alapötlet nagyon érdekes, de olyan, mintha az írónő se tudta volna igazán, mit kezdjen Karolinával és a Babakészítővel. Sőt, azt sem, hogy kiknek szól ez a könyv.

Az első háromnegyede a történelmi háttér ellenére is nagyon gyerekes, aztán a végére már kikapnám szerencsétlen gyerek kezéből a könyvet, mielőtt traumatizálódik a holokauszt miatt. Bár nem írja le a dolgokat konkrétan, több az utalás, szóval lehet, hogy némi háttértudás hiányában csak nézne szerencsétlen, hogy mi van. Akkor viszont nem ártott volna beszúrni néhány történelmi információt, esetleg kicsit konkretizálni, nem csak sejtelmeskedni a borzalmakat illetően. De az már megint nem gyerekkönyv. Szóval talán meserajongó, szociálisan érzékeny felnőtteknek íródott, ami mondjuk rám is illik, és mégsem volt az igazi. Vagy tizennégy éven felülieknek, akik már tanultak a második világháborúról, hogy betöltsék a hiányos infók űrét.

Értem, hogy mi volt a koncepció a babák világát feldúló patkányokkal, de olyan erőltetettnek érződött a párhuzam, mintha az írónő kifeszített volna egy transzparenst, hogy „patkányok=nácik, babaégetés=holokauszt, tessék megnézni, milyen gonoszok, még a cukormázas babavilágot is tönkretették”. Teljesen felesleges volt, enélkül az is sokkal hatásosabb lett volna, ahogy Karolina találkozik az emberi kegyetlenséggel. De ha előtte kvázi ugyanaz megtörtént a saját világában is, akkor legfeljebb deja vu-je lehet.
Nekem személy szerint amúgy sem tetszettek a babás részek, pedig általában szeretem az ilyesmit, de ez már túl cukormázas volt. Elvégre nem mézeskalácsfigurákról volt szó, hanem babákról, szóval semmi értelme a sok nyalókának meg porcukornak, ami beborította a világukat.

A Babakészítő és a zsidó család szimpatikusak voltak, Karolina viszont fura módon semleges maradt, nem éreztem valami kiforrottnak a személyiségét, hiába volt sokszor igazi kis ellenálló.
A varázslatos vonal szintén döcögött egy kicsit, az rendben van, hogy Cyryl valami varázslóféle, ezért életre tudja kelteni a játékokat, de el sem hiszem, hogy mindenki olyan könnyen vette a beszélő játékokat. Lehetett volna kicsit megalapozottabb a világ, mert oké, van, aki tud a varázslókról, de az utolsó jöttment civil is totál szemrebbenés nélkül nyugtázta, amikor Karolina megszólalt. Azért egy minimális meglepettség nem ártott volna. Egyébként is örültem volna egy kis izgalomnak, mert még amikor akcióztak, az is simán ment, egészen a végéig hiányzott a feszültség.

Azért nem volt kimondottan rossz könyv, gyorsan el lehet olvasni, bár nekem egyáltalán nem jött be az írói stílus, valahogy fura az egész, néha meg nagyon fellengzős akart lenni. Ennek ellenére van benne néhány szép gondolat, a mondanivalóját is értékelem, érzékenyítsük az ifjúságot, meg ilyesmik. De még a holokausztos téma ellenére is súlytalan és felejthető maradt, ami nagy kár, mert igazán különleges színfolt lehetett volna. Ettől függetlenül a borítóba rendületlenül bele vagyok zúgva.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..