The Architect

Van egy cikk ötletem, amihez meg akarok nézni minél több olyan filmet, amiben építész szerepel. Ezt a “gyöngyszemet” még évekkel ezelőtt találtuk a szaktársaimmal, és már akkor is valami egészen pocséknak tűnt, de mindenképp meg akartuk nézni. Hát, most ez megtörtént, és minden várakozásomat alulmúlta. Hogy miért? Lássuk hát!A két főszereplőnk Drew (Parker Posey) és Colin (Eric McCormack), a különböző problémákkal küszködő házaspár, akik most terveznek “egy szinttel továbblépni az életben”. Szeretnének gyereket, és szeretnék megvenni életük első saját házát. Találnak is egy nagyon régi, nagyon lepukkant tengerparti nyaraló jellegűt, amit egész olcsón megkapnak. A gyönyörű kilátás azonban nem elég, hiszen egy vihar teljesen tönkrevágja az egészet, így keresnek egy építészt, aki a régi helyére megtervezné álmaik otthonát. Rábukkannak a neten egy gyönyörű házra, amit a neves Sullivan és Moss cég tervezett, ígyhát felkeresik őket, Miles Moss (James Frain) pedig örömmel el is vállalja a munkát. A férfi igazi művész, különc ötletekkel, amik a szabad lelkű Drew-t azonnal elvarázsolják, a racionális Colint viszont kihozzák a sodrából. Vajon sikerül megegyezniük? Vajon túléli-e Drew és Colin házassága ezt a sok stresszt és különbözőséget?

Hát, Srácok, ez a film valami borzasztó. Kezdjük mindjárt azzal, ami engem, mint diplomázó építészhallgatót a legjobban felidegesít: Miles Moss karaktere. Ugye tudjuk, milyen, amikor egy szakmát parodizál egy film, és megpróbálják az illető szereplőt a legklisésebbre alkotni? Na, ez most túllőtt a célon. Mosst valaki olyan találta ki, aki “rágugglizott” az építész szóra, és összeírta az első pár dolgot, amit talált. Sápadt, szemüveges, feketében jár, de mindig van rajta sál – mert a sálas férfiak tutira nagy művészek – , hülye ötletei vannak, arrogáns, és nem képes normális dolgokat tervezni. Az egész szereplő paródiának indul, de aztán már túl komolyan veszi magát, és átcsap a komolyság vizeire, amitől nem igazán tudjuk hova tenni. Mondhatjátok, hogy nem értem a viccet, de mennyi művészi, szabad gondolkodású karaktert láttunk már, aki bohókásnak tűnik, de tulajdonképpen igaza van, és nem egy bunkó, komplett idióta? Az az igazán zavaró benne, hogy lehetett volna vicces, de mivel az egész film túl komolyra és keserűre sikerült, nem érezzük Moss ripacskodását sem viccnek, hanem egy teljesen komoly seggfejjel állunk szemben.

A karakternek egyébként van egy-két jó mondata, ami nagyon ott van, és nagyon igaz, amit a szakmabeliek bizony erősen magukénak éreznek – “Éveket töltöttem akadálymentes mosdók rajzolgatásával!” -, amiket értékeltem, de csak pár pillanatig tartottak, utána meg csinált megint valami marhaságot.

 

Ezen kívül maga a film is iszonyatosan vontatott, a jelenetek lassúak és szenvedősek, és folyton jelen van egy furcsa feszültség, de nem az az izgalmas fajta, hanem valami zavaró. Ettől minden jelenet zavarbaejtő és kellemetlen lesz, amivel nem tudunk azonosulni, és nem is azt várjuk, hogyan oldódik meg, hanem hogy mikor lesz már vége.

Mosson kívül a többi szereplő is eléggé idegesítő, és nagyon sztereotipikus. Drew a meg nem értett művész feleség, aki csak szabadon akar szárnyalni, de nem hagyja az uncsi, begyöpösödött Colin, akinek a pénz meg a logika a legfontosabb.

Kinek ajánlanám ezt a filmet? Abszolúte senkinek. Akiket érdekel az építész, mint karakter ábrázolása, azokat nagyon fel fogja idegesíteni, a többieket pedig, akiket ez kicsit sem izgat, rémesen untatni fogja, mert mint mondtam, kegyetlenül vontatott és nyögvenyelős.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..