Van abban valami veszélyes, ha az ember nosztalgiázni kezd, és előveszi a 90-es évek produktumait, ennél már csak az a veszélyesebb, ha egy 2012-es két részes filmet vesz elő, ami bűzlik a 90-es évektől.

Charles Keller (Brian Bloom) volt CIA ügynököt cserbenhagyta a kormánya, ráadásul börtönbe is zárta, ám a férfinak sikerült megszöknie, és a rács mögött töltött évek alatt egy csavaros tervet eszelt ki, ami mögé jól képezett és elszánt férfiakat gyűjtött. Ehhez pedig elrabolja Josh Martint (Justin Baldoni), a zseniális hackert, aki maga fejlesztette a kaliforniai áramellátó rendszerét, és aki ráadásul házi őrizetre van ítélve, mert betört egy másik kormányzati szervhez. Martin felügyelőtisztje, Jim Stirkland (Sean Patrick Flanery) ügynök azonban kiszagolja a galibát, és Martin segítségére siet, miközben az egész városban leáll az áramszolgáltatás, és a sötét utcákat a bűnözők és a káosz uralja.

Teljesen biztos vagyok abban, hogy a Pokoli áramszünet forgatókönyvét a 90-es években írták, mivel annak minden stílusjegyével rendelkezik: terrorizmus, hős férfi, a hackerek és a technika iránti ellenszenv, akció akció hátán, miközben egy karaktert sem lehet nemhogy megismerni, de megszeretni. A két részes film – vagy sorozat, ahogy tetszik – minden egyes csavarja vagy eseménye lőre kiszámítható, de olyan szinten, hogy szó szerint megfájdult tőle a fejem. Amit nem igazán értek, mert ha volt büdzsé mindenféle robbanásra, akkor nehogy már egy-két nappal ne lett volna több idő arra, hogy tisztázzák a forgatókönyv eszméletlen hibáit, és kijavítsák azokat.

Persze a film számos ismerős arcot vonultat fel – ugye nem csak én kiabálok fel, hogy ő az izé az izéből!? –, például a Vészhelyzetből Eriq La Salle-t, aki azóta sem tanult meg színészkedni, Az ifjú Indiana Jones-ból ismert Sean Patrick Flaneryt, Anne Heche, aki mondjuk zseniális, de itt még ő is kevés volt, és tinisztár Haylie Duff, aki egyszerűen nem tudja levetkőzni a cukit.

Mindent egybevetve, a Pokoli áramszünet egy színtiszta hét éves nosztalgia, aki harminc évesnek akar látszani, egyszer megnézhető, talán, nagyon talán… Inkább hagyjuk…

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..