Geroge R.R. Martin neve szinte garancia a sikerre – így gondolta ezt a Syfy is, és kaszálta egyetlen high-concept sci-fi sorozatát, a The Expanse-t (amit ironikus módon pont Martin dicsért halálra), hogy a Trónok harcával óriási hírnevet szerzett író egy régi kötetét tévé-képernyőre emelje.

2093-ban az emberiség haldoklik, egy különös vírus tizedeli a bolygón élőket, miközben a kolonizálás siralmas ütemben halad. Azonban egy tudós, Karl D’Branin (Eoin Macken) úgy véli, fejlett idegenekre bukkant az űr egy távoli és sötét szegletében, ám a tudományos körök kinevetik felfedezését, ugyanakkor egy bohókás milliárdos, Roy Eris (David Ajala) támogatást nyújt Karlnak, és felajánlja, hogy űrhajóján, a Nightflyers-el vizsgálják meg a volcrynokat. Karl összeállít egy tudósokból álló csoportot, akikkel egy igen erős telepata is érkezik a hajóra. Ám Eris űrhajója közel sem az a fényes megmentő, mint amire a tudós számított.

Nos, elöljáróban leszögezném, hogy nem olvastam Martin 1985-ben íródott történetét, és az 1987-es filmes adaptációt sem láttam, így nem tudom megítélni, hogy csak a Syfy gondolta úgy, hogy simán lelophat minden ismert és kevésbé ismert sci-fis elemet és fordulatot, vagy már az eredeti mű is ilyen pofátlan nyúlásokat tartalmaz. Minden, de szó szerint minden ismert sci-fis fordulat be van építve a szériába kezdve a haldokló bolygóval, a szuperszámítógépen át az időutazásig, és az a baj, hogy nem is ez a legrosszabb része a sorozatnak.

Az alapvető probléma a szériával, hogy nagyon sokat akar fogni, és minden ismert problémát igyekszik beszuszakolni tíz epizódba, miközben a történetek fele nemhogy nem logikus, de még az alapfelvetéssel sincs kohézióban – két epizódon!!! keresztül néztük a penészt, aminek konkrétan nem volt eleje, nem volt értelme, és úgy egészében semmi köze sem volt a történethez.

Egyszerűen túl zsúfolt (pont, mint Halle Berry Extant című sorozatában), van itt gyilkos robot, emberi mutáció, vírus, idegenek, szekta, klónozás, robotika, mesterséges emberi mutáció, telepaták, haldokló bolygó, ember a gépben, időutazás… Én nem is értem, hogy miért akartak ennyit egyszerre beletenni tíz epizódba, de a végeredmény az lett, hogy a szereplőkről ugyan megtudunk ezt-azt, de egyikkel sem tudunk szimpatizálni, vagy mély köteléket kialakítani. Nem is értem miért kellett ez a  rohanás, ez a töménytelen tartalom, miközben Martin történetei mindig hagynak időt végigélni a dolgokat.

Pedig rendkívül alacsony elvárásokkal ültem le a képernyő elé, és pusztán egy jó kis történetet akartam látni, horrorisztikus elemekkel, és sci-fis környezetben, de igencsak meglátszott a Nightflyers-en, hogy Martin csak eladta a történetét, és nem vett benne részt, mert szerintem azonnal belepiszkált volna a hibákba.

Nem mondom, hogy nem addiktív a sorozat – én konkrétan három nap alatt bedaráltam –és várom is a folytatást, de nem azért mert annyira jó, vagy mert élveztem, hanem egyszerűen látni akarom, hogy a történet vége is ugyanazt a klisés sci-fis nem-megoldást hoz majd, mint azt várom, vagy sem.

Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy a három évad után elkaszált The Expanse-t (köszönjük az Amazonnak, hogy megmentette) kétszer annyian nézték, mint a Nightflyers-t!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..