Bár mindig imádtam a könyveket, bizony általános suli végén és a középsuli idején berobbant hozzánk is a számítástechnika, és mint a legtöbb gyerek esetében, az én fejemet is sikerült a játékoknak elcsavarniuk. Persze akkor még DOS-ból indítható játékokkal lehetett lazítani, és ahogy visszaemlékszem, valami fantasztikus grafikájuk volt. Hangsúlyozom, ez csak az emlékeimben él így.
A minap eszembe jutott az egyik kedvenc ilyen retro játékom, s ezen felbuzdulva elhoztam Nektek azt az öt retro game-et, amikkel én szívesen múlattam az időt suli után és a hétvégéken.

5: MICRO MACHINES


Az ötödik helyen egy olyan játék szerepel, amit amúgy annyira nem szerettem. Ennek azon egyszerű oka volt, hogy tök béna voltam benne. Ugyanis, ez egy versenyzős játék, amivel a környezetemben élő fiúk sokkal jobb kapcsolatot ápoltak. A Micro Machines az a játék, aminek úgy emlékszem a grafikájára, hogy tök szuper, közben pedig, ahogy a képen is látszik, ez abszolút nem így van. Egyébként maga a koncepció tök ötletes, mivel apró járművek versenyeznek egymás ellen, s ezt hol a konyhában, hol a dolgozószobában, hol a kádban, vagy éppen a homokozóban teszik. Ha jól emlékszem, négy kicsi jármű – nem véletlenül írom ezt, ugyanis a kádban apró motorcsónakok voltak – indult neki a versenynek.

4: PREHISTORIK 2


A Prehistorik 2 az a játék, amellyel általános suliban játszottam, játszottunk óra keretein belül, a tanárunk jóvoltából. Emlékszem, hogy nem voltam valami nagy mágus. Nem csak a játékok terén, de úgy önmagában a számítástechnika óra és a DOS rendszer idegen volt számomra. Utóbbinak elég nehezen éreztem rá a lényegére. Mégis ez a játék, valahogy feldobta az órák hangulatát. Nagyon jókat kuncogtam azon, ahogy a játékban lévő ősember a bunkójával gyümölcsöket vagy épp egész sonkákat tudott kiszabadítani, liánon lengett, felmászott rajta, de hogy mit lehetett még csinálni, arra már nem emlékszem, a részletek sajnos megkoptak. Az élmény azonban megmaradt, így kerülhetett ez a game a TOP 5 lista negyedik helyére.

3: MARIO


Oh, a Mario! Bizony, ez volt a legelső számítógépes játék, amivel játszottam, ráadásul ezt is számítástechnika óra keretein belül tehettük meg osztálytársaimmal. Mario és én évekkel korábban már közelebbi ismeretséget kötöttünk, játszottam vele Nintendon is, de persze a kettő nem volt ugyanolyan. Itt csak hasonló pályák voltak, nem ugyanazok. Mindenesetre mosolyogva gondolok vissza rá, és később aztán még évekig játszottam az interneten fellelhető Mario és Luigi játékokkal. Ennek köszönheti harmadik helyét a listán.

2: PRINCE OF PERSIA


Örök emlék marad számomra ez a 2D-s játék, amiben Perzsia hercege bizony szőke üstökkel rohangált, egy fehér vonallal kardozott, egészen újszerű kígyómozgással tudod osonni, én pedig számtalanszor felnyársaltam ilyen-olyan útvesztőkben. Emlékeim szerint, ha el is jutottam a gonosz, igen pufók pasához, akkor az kb. két szúrással leterített és ennél tovább sosem jutottam. Mégis mindig kellemes időtöltés volt, egyszerűen imádtam játszani vele. Halkan jegyzem meg, hogy a későbbi Prince of Persia játékokkal nem is játszottam, csak ezzel. TOP 2!

1: COLOR BUSTER


A TOP 5 lista első helyén egy logikai játék szerepel, mégpedig a Color Buster, amire rajtam kívül senki sem emlékszik a környezetemben. A játék a sok színes négyzet (elvileg amúgy dobozok) miatt azonnal megfogott, mint csitri bakfist, aki még csak most szabadult be az informatika világába. A játék lényege, hogy van egy űrállomásod felülnézetből (minden pályán másmilyen), azon egy lesugárzó pont és a szép színes négyzeteket (dobozokat) le kell juttatni ezen keresztül az űrhajóra. De nem akárhogy. Amelyik színből több is van, azokat egybe kell tolni előbb. Ha az űrállomás peremén túllökted, buktad a pályát és ráadásul meg kellett várnod, hogy leteljen a teljesítésre szánt idő, csak ezután kezdheted újra. Egy fokkal jobb volt, hogy ha te estél le, mert akkor csak visszarakott oda a játék, ahol előtte voltál, amíg volt életed. Szerintem sose jutottam el a huszadik pályáig, de mégis rajongtam érte.

Nos, a fenti öt játék volt az, amelyekkel én szívesen múlattam az időt tizensok évvel ezelőtt. Kezeket fel, ki játszott velük rajtam kívül? 🙂

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..