Február 14-e nem csak a szerelmesek napja, nem csak Valentin nap, hanem bizony a Nemzetközi Könyvajándékozás Napját is ma tartják. Úgy gondoltuk, hogy a kettőt valamelyest összemosva egy nem mindennapi szerelmi történetet elmesélő könyvről hozunk Nektek értékelőt, mintegy megajándékozva Bennetek egy ajánlóval.

Cecelia Ahern írónő nem csak azzal tűnik ki a romantikus regényeket írók közül, hogy több könyvét is érdemesnek találta Hollywood arra, hogy filmvászonra vigye, nem csak azzal, hogy emberközeli, akár mindennapi történeteket mesél el olyan emberekről, akik pont olyanok, mint Te vagy én. Ez a nő attól tűnik ki számomra az írók sorából, hogy nem fél hozzányúlni az átlagembereket érintő problémákhoz, legyenek azok akár szinte mindennaposak, vagy éppen olyan horderejűek, amiket soha nem akarnánk megtapasztalni. Olyan fájdalmas eseményeket is képes feldolgozni, emészthetővé tenni, amelyekre úgy gondolunk, hogy ez velünk soha nem történhet meg. Pedig a halál bármikor bekopoghat az ajtón és kiszakíthatja karjaink közül a szeretett személyt, ahogy tette ezt Cecelia, Utóirat: Szeretlek! című könyvében is. Ez a könyv is egyike azoknak, melyekből film készült, mégpedig az azonos címet viselő P. S. I love You (2007) Hilary Swank (Holly) és Gerard Butler (Gerry) főszereplésével.

Aki olvasta, vagy látta a filmet – esetleg csak hallott már a történetről – tudja, hogy miért tituláltam nem mindennapi szerelmi történetnek. Ez a könyv egy igazi társnak, a megtalált szerelemnek, annak a bizonyos nagy Őnek az elvesztését meséli el, illetve azt, hogy mennyire ismerheti valaki azt az embert, akivel összekötötte az életét. Elmondja, hogy akár a sírón túlról is képes segíteni a szeretett személynek, akinek muszáj együtt élnie tovább gyásszal a szívében. Gerry pedig ilyen férj volt. Nem csak szerette, szerelemes volt a feleségébe, Hollyba, hanem úgy ismerte őt, mint senki más.
Hollynak és Gerrynek a sors nem adott egy életen át tartó szerelmet és házasságot. Túl hamar szakította el őket egymástól egy halálos betegség, azonban Gerry tudta jól, hogy halála után is segítenie kell majd Hollynak, hogy a nő tovább lépni az életben. Éppen ezért a férfi élete utolsó heteit azzal töltötte, hogy leveleket írt feleségének, amelyekben feladatokat adott neki. A történet során végig Holly mellett lehetünk, az ő szemszögéből látunk mindent. Akkor, amikor megkapja a leveleket, amikor Gerryhez beszél, mintha a férfi még ott lenne, amikor belefog a feladatok teljesítésébe, amikor teljesen maga alatt van, amikor elkezd felállni a padlóról, vagy amikor éppen visszazuhan. Szóval azt a bizonyos gyászévet követhetjük végig, és azt kell mondanom, hogy bár Hollyt nem minden pillanatban szerettem, mégis átérzem azt, hogy mennyire nem egyszerű számára elindulni ebből a fájdalmas helyzetből. Ugyanakkor felfoghatatlan az a mélységes fájdalom, amit át kell élnie nap, mint nap. Felfoghatatlan az érzés, amit az első levél olvasásakor érez, hogy újra láthatja a férje írását, olvashatja az üzenetét. Nem kertelek, ahogy írom az értékelőt, újra könnyes a szemem, mert bár a filmet is imádtam, a könyv mégis egy olyan pluszt adott az egészhez, ami bizony kedvenc könyvek közé emelte az Utóirat: Szeretlek! című alkotást. És igazából mindkettőn pityeregtem rendesen.

Cecelia történetvezetése fantasztikus. Aki először találkozik a történettel nem fogja tudni kiszámítani, hogy a következő levélben vajon milyen feladat vár Hollyra, milyen eseményre kell majd visszaemlékeznie, milyen ponton kell vajon legyőznie önmagát és a gyászát. Olvasmányos, én szinte faltam az oldalakat.

A karakterek szépen felépítettek. Holly csodás fejlődésen megy keresztül, megtanul újra élni és bár a mellékszereplőket, mint pl. Gerry barátja vagy Holly barátnője, Denise nem minden pillanatban kedveltem, mégis azt mondom, hogy a történet szempontjából nekik bizony ilyennek kellett lenniük. Kellett, hogy Hollynak megmutassák, nekik is szükségük van a lányra, kell, hogy meggyógyuljon a lelke. Nem mondom, hogy minden módszer, minden lépés, mondat, vagy épp tett a legkíméletesebb volt, de mégis segített.

Az Utóirat: Szeretlek! egy csodálatos történet szerelemről, szeretetről, a másikkal való törődésről. Mese a gyászról, a gyászból való felépülésről, arról, hogy a szeretett személyt nem fogod elfelejteni attól, hogy megpróbálsz tovább élni. Figyelemfelkeltés, hogy ne csak ezen a napon szeressük a másikat, hanem mutassuk ki mindennap, mennyire fontos számunkra, és egyben tisztelgés minden olyan ember előtt, aki elveszített valakit, aki fontos szerepet töltött be az életében.

Szeressétek, tiszteljétek és becsüljétek egymást! Ne csak Valentin napon, hanem egész évben és természetesen lepjétek meg egymást jobbnál jobb könyvekkel. ♥

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..