Avagy a hősök olykor a legváratlanabb és leglehetetlenebb helyekről érkeznek. Akinek esetleg felkeltette az érdelődését a széria harmadik része, annak még előtte erősen ajánlatos kirpóbálni az előző darabokat a Darksiders-ből. De hogy pontosan miért is,amiatt csapunk most a lovak közé.

A játék történetében betekintést nyerünk a menny és a pokol folytonos harcába, ami harc eddig még úgy-ahogy elkerülte az emberek világát – egészen a játék kezdetéig. Mikor mér főhősünk, az apokalipszis négy lovasának egyike War megérkezik, már javában áll a bál, és mint kiderül, az új ellenfél még a félelmetes négyes egyikének is túl nagy falat. War a Charred Council elé kerül, közben a Destroyer szépen lassan feléli az embereik világát, kiirtva ezzel a lakóit. egy bő évszázaddal az események után War visszatér a világba, hogy helyre hozza azt,a mit a démonok tettek.

Szerencsére küldetésében nincsen egyedül, ugyanis vannak olyan démon lordok, akiknek nagyon nem tetszik az új vezetőség, és az ellenségem ellensége a barátom alapon, hajlandóak segíteni War-nak a küldetésében. Legjelentősebb személy e tekintetben az ördög ügyvédje szerepkörben lévő Vulgrim aka. a Darksiders Kel’Thuzadja, akinél várásolhatunk felszerelést, gyógyszert vagy extra támadásokat is, amikkel sokkal látványosabban tudjuk a másvilágra küldeni az ellenfeleinket.

Akármennyire is harccentrikusnak hathat az eddig leírás alapján, a Darksiders nem csak egy értelmetlen hack&slash, hanem nagyon jó kis logikai dolgokkal rendelkezik – a korai Tomb Raiderek-hez hasonlóan -; amik megfejtésével tovább tudjuk folytatni utunkat a Destroyer felé. Küln taps a Vigil Gamesnek, hogy gondoltak arra is, hogy ne legyen olyan túl könnyű dolgunk az előre haladással.

Igazából, annyi személyes problémám van, az maga War. Nem mint karakter, mert annak rendkivül jól van kidolgozva, hanem a kezelhetőségével harc közben; elég lassú és nem éppen a legmobilisabb – elég csak Death-re gondolni a Darksikders 2-ből, akivel nindzsaként lehet ugrálni -, és emiatt a harcok nem éppen a legkönnyebbnek nevezhetőek.

Annak ellenére, hogy 2010-es a játék, a grafika szép, bár kissé leegyszerüsített, de játékmenet érdekes és elgondolkodtató – nem egy alkalommal kissé dühítő -, de minden idővel minden lépésre rálehet érezni. A kamerváltás okozhat eleinte kisebb-nagyobb problémákat kezelés közben, de abba is bele lehet rázódni.

Jó történet és karakterek, látványos harcok és kivégzések, démoni alku és az apokalipszis lovasa, mint hős – ennél jobbat nem is lehetne egy játék alapjának kívánni. A Darksiders érdekes, mozgalmas és teljesen be tudja vonzani a játékost abba az apokaliptius világba, amibe az emberiség megmentéséért menetelünk.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..