The Big Bang Theory S12E16 – The D & D Vortex

Végre egy rész, ami méltó a korai évadokhoz – avagy a „The D & D Vortex” lazán a szezon eddigi legjobb epizódja.

Mikor Sheldon véletlenül megtudja, hogy Wil Wheaton titkos D & D partit tart, rajta csupa hírességgel – többek közt William Shatnerrel –, a srácok teljes extázisba jönnek, és mindent megtesznek, hogy a lehető legtöbbet tudjanak meg a buliról. Amikor kiderül, hogy Stuart is a meghívottak közt van, a srácok őt veszik célba, amivel viszont azt érik el, hogy Stuart kiszáll a játékból. Így viszont megüresedik helye, amire hamarosan már nem csak a srácok pályáznak, hanem – miután kiderül, hogy Joe Manganiello is részt vesz a játékban – a lányok is.

Nem azt mondom, szét lehetne szedni az epizód struktúráját – nincs igazán tetőpont, a fordulatok kissé egyenetlenül jönnek, meg úgy igazából íve sincs az egésznek, inkább csak végig tart egy szintet. De tudjátok mit? Mindez baromira nem érdekel, mert humor szinten olyat hoz, hogy azelőtt le a kalappal.

Sajnos a Big Bang manapság néha már elfelejti, honnan is jött, azt, hogy valaha négy különc, geek srácról szólt, most viszont a sorozat gyönyörűen visszatér a gyökereihez ezzel az epizóddal. Sőt, tovább is megy annál, hiszen a lányokat is olyan ügyesen építi be a sztoriba, hogy azt tanítani kéne. A sztárparádéról – William Shatner, Wil Wheation, Kevin Smith, Joe Manganiello, Kareen Abdul-Jabbar – pedig már nem is beszéljünk.

Na, de szóval a humor. Őszintén, nem tudom eldönteni, ki si vitte a prímet a héten. Imádtam Bernie-t, főleg az „abraka-dabra” beszólását – az a hangsúly meg az az arc nagyon átjött. Wil Wheaton is remek volt, meg Jim Parsons is, meg Simon Helberg is, meg… oké, mindenki jó volt. Sőt, remek. És bár mint már mondtam, a történet szerkezete nem a legerősebb, az egyes jelenetek önmagukban egyszerűen zseniálisak: Sheldon örömködése Shatner láttán, Leonard extázisa, a csajok Wil műsorának felvételen… Egek, ebben a részben annyi jó ötlet volt, hogy még megszámolni sem tudom!

Nem hiszem, hogy lennie még mit mondanom – sőt, szerintem nem is szabad már mást mondanom. Erről az epizódról nem érdemes beszélni, ezt meg kell nézni, hiszem gyakorlatilag mindennel, amit elmondok, lelövök egy-egy poént. És higgyétek el, ezeket a poénokat hallani akarjátok.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..