Avagy ki lehetne jobb főhős az ezüsthajú Warnál? A heavy metalos kinézető bátyja, a négy lovas vezetője és a nephilimek legerősebb tagja, Death.

A történetünk ott veszi kezdetét, hogy War-t az előző játékban véghezvitt dolgai miatt a Charred Council börtönbe vetette és ki akarja végezni, de ezt bátyja Death – tudva öccse ártatlanságát – nem hagyja annyiban, és elhatározza, hogy szó szerint feltámasztja az emberiséget annak érdekében, hogy War megmeneküljön. Ehhez azonban szembe kell nézni saját  démonaival is – konkrétan azoknak a nephilimeknek a lelkeivel, akikkel végeztek és akik bosszút akarnak állni a négy lovason.

Death tehát nem tehetsz mást, mint hogy felkeresse az élet fáját, és visszahozza az emberiséget. Azzal azonban nem számolt, hogy a világot melyben a fa is található elkezdte szétszedni a Corruption, ami fokozatosan pusztítja mind a fát, mind a világ lakóit. Így hát nincs más megoldás, harcolni kell dögivel. Nagy szerencsénkre, a Darksiders 2 mér több újítást is behozott.

Az, hogy mi a véleményen War használatáról, azt már az első játékról szóló cikkben kifejtettem, és már ott is meg volt említve Death. Istenesen oda lehet vele csapni bárkinek, sokkal mobilisabb, mint öccse és a fegyverváltások is sokkalta könnyebbek. Talent rendes is van, ami alapján tudunk különféle képességek birtokába kerülni (zombi idézés, rage támadás stb), amik segítségével sokkalta könnyebben le tudjuk nyiszitelni az ellent.

A logaki dolgok ugyanúgy végig kísérik a Darksider 2-t is; a kameramozgások még durvábbak, jobban oda is kell figyelni, ami pedi egy tökre szórakoztató dolog, hogy képesek vagyunk lóháton megtenni bizonyos távokat hűséges hátasunk Despair segítségével – aki még harcban sem utolsó. Lehet craft alaponyagokat is gyűjetni, amikből a kedves Makerek – valamint az örök kedvenc Vulgrim – hajlandóak nekünk hasznos tárgyakat készíteni vagy éppenséggel eladni.

Ez mind eddig szép és jó, de essen szó a Darksiders 2 legnagyobb előnyéről; ez pedig maga Death. Egy igazi morcona személy, aki láthatóan már belefáradt abba amit csinál, de hűséges esküjéhez, amit egykoron a Councilnak tett és a végsőkig képes elmenni testvéreiért – és amikor a amikor maga a Halál akar életet visszaadni, az nem kis dolog.

A kinézet némileg szépült az első játékhoz képest, és a harcrendszeresen is érezni ném változást – legalábbis én War után sokkal könnyebben kezelhetőnek érzem Death-et. A szinkronosoknak is kijárt egy hatalmas rózsacsokor, akárcsak a történetért. Nagyon szépen sikerült áthozni War vonalát, azt beépteni Death motivációjába, aztán meg az egész még jól nyakon lett öntve egy jóadag árulással és mészárlással.

 

A Darksiders 2 – bár ezt filmeknél gyakrabban szoktam mondani – de felülmúlta a széria nyitódarabját – legalábbis nálam. Death egy sokkal emberibb karakter – annak ellenére, hogy maga nem az – és a történet is egyre jobb és jobb. Már alig várom, hogy nekiessek a harmadiknak.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..