Meg kell hagyni, a britek nagyon tudnak, ha minisorozatról van szó, és ez alól a Safe sem kivétel, ami illusztris színészgárdájával fogott meg elsőre, és szövevényes történetvezetésével marasztalt.

Az özvegy Tom Delaney (Michael C. Hall) egyedül neveli két lányát, akik közül az idősebb testvér, Jenny (Amy James-Kelly) rejtélyes módon eltűnik, és miközben Tom a megtalálásán fáradozik, lánya pasija, Chris Chahal (Freddie Thorp) holtan kerül elő. Eközben egy franciatanár szex botrányba keveredik, egy diáklány drogproblémákkal küzd, és mindez egy fallal körbevett zárt közösségben történik, ahol mindenki biztonságban van, vagyis, kellene lennie.

Nehéz a krimi műfajába újdonságot bevinni, különösen nehéz ezt mindössze nyolc epizód alatt végigvinni, de a Safe alkotói gárdája nagyon ügyesen vezette a szálakat, és olyan új apróságokat csempésztek a történetbe, ami igazán újítóan hatott. Hasonlóan a Stranger Things-hez, itt is el lehet különíteni több korosztályt, akik mentén haladnak a fő szálak: egyrészt láthatjuk a felnőtteket, akik gyarló, hibáznak, szeretnek és aggódnak, miközben láthatjuk a tiniket, akik felelőtlenek, állhatatosak és véghezviszik, amit elkezdtek.

A színészgárda igazán illusztris nevekből áll: Amanda Abbington, aki a közösség nyomozóját, Sophie Masont alakítja már a Sherlockban is kiemelkedően teljesített (azóta dühös vagyok, mióta kiírták!), itt pedig aztán parádésan szerepelt, minden apró mozdulat, minden anyai aggodalom, minden dühös kirohanás és nyomozói hideg logika mögött ott volt a hibátlan munka és egy kiváló színész minden tudása. Abbingtonhoz hasonlóan Michael C. Hall is fantasztikusat alakított, bár ezt róla is biztosan tudtam, hiszen már a Dexterben és a Sírhant művekben is fantasztikus volt.

Bár nem kapott eddig kiemelkedő szerepeket, Tom barátját alakító Marc Warren lett számomra az igazi kedvenc: egy meleg férfi, aki kicsit pimasz, kicsit vicces, a szíve pedig mindig a helyén, még ha az esze nem is mindig. Warren pedig zseniálisan hozta a karaktert és alig várom, hogy több filmben és sorozatban is láthassam.

A minisorozatokban igen kedvelem, hogy többségében rendes lezárást kapunk, nem ejtenek el indokolatlan cliffhangert, nem próbálnak meg kényszeríteni minket nézőket, hogy csak azért is folytassuk, hanem van a készítőknek egy alapkoncepciója, és azt szépen végigviszik és lezárják. A Safe esetében is kaptunk egy lezárást, és micsoda lezárás volt, szinte a főszereplőkkel együtt raktuk össze a szálakat, és értettük meg az összes furcsaságot.

Én minden krimi rajongónak meleg szívvel ajánlom a sorozatot, mert igazán ügyes darab, kellően szórakoztató, izgalmas, és végig fenntartja a feszültséget.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .