Bevallom, ha konzolokról van szó, nekem bizony a Nintendo Wii a kedvencem, és bár nagyon szeretem a sokkal erősebb PlayStationt vagy az Xboxot, mégis, a Nintendo legelső fehér üstököse örökre rajongójává tett. És hogy mennyire jó kis játékok jöttek ki rá, azt a The House of the Dead: Overkill mutatja meg igazán, ami szó szerint visszarepíti a játékost gyermekkorába, a játéktermek világába.

Nem vagyok kifejezett rajongója a The House of the Dead szériának, ámbár szeretek szörnyeket hentelni, így esett a választásom erre az egyszerű, ám nagyszerű játékra. Az alap szituációnk igen egyszerű: hőseinknek végig kell száguldoznia egy olyan városon, ahol nemrég bevetették a hidegháború alatt kifejlesztett szuperember szérumot, aminek köszönhetően igen erősek, agresszívak és szinte megállíthatatlanok lettek – de persze mi azért megállítjuk őket.

Persze főszereplőink is hasonlóan sablonos alakok: Agent G igazi magányos farkas, aki csak az ügynökségnek él, Isaac Washington nyomozó pedig a nők bálványa, akik nagyszájú és szereti kimondani, amit gondol, míg Papa Caesar az az igazi rosszfiú, akinek se lelkiismerete, se aggályai nincsenek. A sablonosság azonban ebben a játékban előny, mivel itt tényleg az akció a lényeg és nem a szereplők háttere, vagy a történet kacifántossága.

Annak ellenére, hogy ez egy igazi hentelős horrorjáték, valójában igen szórakoztató, és garantálom, hogy többet nevetnek rajta, mint borzonganak alatta – egyszerűen annyira vicces, olykor már nevetséges szituációkban halnak meg a mutánsok (inkább zombikra hasonlítanak, de hát a játék így hívja őket), hogy a játék végére tényleg könnyesre röhögi magát az ember.

A játék kamerakezelése elsőrangú, igazi játéktermi élményt nyújt, és bár a grafikája nem a legtökéletesebb, mégis az ügyes részletek, és az odafigyelés látszik a játék egészén. A The House of the Dead: Overkill készítői szerették, amit csináltak, ismerték annak múltját, és tudták, hogy nem ez lesz az év játéka, de cserébe igazi élményt fog nyújtani a játékosoknak. Ez pedig így is lett, mert bár 2009-ben került kiadásra a játék, én bizony tíz évvel később is örömmel előveszem, és rohanok végig a pályán töltött fegyverrel, magam sem tudom hányadik alkalommal.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .