Minden csoda három napig tart, az Odaát esetében pedig körülbelül mindössze három másodpercig, így biztos voltam benne, hogy a múltkori happy end nem tart majd sokkal tovább, mint eddig bármilyen pozitív fordulat a széria esetében. Ez egyébként alapjában véve nem is baj, mert kell a konfliktus, hogy előrébb haladjunk a történettel, teljesen nyugodtak azért mégsem lehetünk.

Sam (Jared Padalecki) és Castiel (Misha Collins) ezúttal kettesben mennek el nyomozni egy arkansasi kisvárosba, ahol nemrég egy látogató feje robbant szét. A srácok a településre érve úgy érezhetik magukat, mintha időutazók lennének, ugyanis az egész város az ötvenes évek színeiben pompázik. A problémák ott kezdődnek, amikor kiderül, hogy ez nem csak látszat, hanem a lakosok valóban technikailag és mentálisan is az ötvenes években élnek. Ez idő alatt Dean (Jensen Ackles) és Jack (Alexander Calvert) az egykori prófétát, Donatellót (Keith Szarabajka) látogatják meg, aki felméri Jack állapotát és próbál tanácsot adni Deanéknek.

A Peace of Mind összességében egy jó epizódnak mondható – nem tökéletes, de mindent összevetve jól felépített és élvezhető. Tetszett, ahogy megoldották a fura kisváros hangulatát és történetét, valamint az is, hogy egy már korábban megismert szörnyeteget ezúttal picit más köntösben láthattuk. Imádtam továbbá, hogy egy bizonyos ponton Castiel úgymond „átveszi az irányítást” – ezt igazán felüdülés volt látni, hiszen az ő karakteréről igencsak szeretnek megfeledkezni az írók. Végül Dean és Donatello interakcióit is kedveltem Jackkel, hiszen érdekes dolgokat lehetett megtudni mindhármukról.

És akkor szokás szerint jöjjön az, ami annyira már nem tetszett. Ugye említettem, hogy a kisváros, ahol Samék jártak egy az egyben visszament az ötvenes évekbe. Na most, ehhez képest voltak nem a korba illő elemek (például az autók), amik érdekes módon senkit sem zavartak, ám amikor az egyik karakter megpillantja Samnél az okostelefont, egyből beugrott neki, hogy itt valami nincs rendben. A másik meg a rész utolsó pár perce: eddig mindig dicsértem Jack sztoriját és jellemfejlődését, viszont amit ennek a felvonásnak a zárásában mutattak be, az igencsak aggasztó, és 90%-ban biztos vagyok abban, hogy ebbe az irányba viszik tovább az ő történetét.

Lassan a szezon utolsó harmadába lendülünk át, ám közel se higgyük azt, hogy megúsztuk a javát…

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..