Hát létezik annál szebb, mint amikor két barát a francia építészkaron leadást csinál, az idő pedig melegszik, és egyikük megszólal, hogy “Spring is here”, mire a másikuk elkezdi énekelni, hogy “Spring is here. Life is skittles…” és az első folytatja, hogy “life is beer”, és rájönnek, hogy mindketten tök fura Tom Lehrer rajongók? Pontosan ez a jelenet történt velem és az erasmusos legjobb barátommal, Lukasszal, akivel ezután már tudtuk, hogy bátran ajánlhatunk bármit a másiknak, az valószínűleg szeretni fogja. Így ő ajánlotta nekem ezt a sorozatot is, és mondanom sem kell, nagyon nekem való.

Főszereplőnk, Rebecca Bunch (Rachel Bloom) egy sikeres new yorki fiatal ügyvéd, aki tehetséges, előtte az egész élet, és éppen készülnek előléptetni. Ő viszont ettől teljesen bepánikol, mert mindig is ezt nevelték bele, hogy ezt akarja, ám ő mégsem tud boldog lenni. Kirohan a friss levegőre, ahol meglát egy meglehetősen furcsa vajreklámot, aminek plakátjána  következő felirat áll: Mikor voltál utoljára boldog? Rebeccát ez egondolkoztatja, és rájön, hogy igazán csak akkor volt boldog, mikor tizenhat évesen egy táborban töltötte a nyarat, és ott összejött egy fiúval, Josh-sal (Vincent Rodriguez III), és fülig szerelmesen töltötte mindennapjait. A tábor végeztével viszont szakítottak, és soha többé nem is találkoztak. Egész mostanáig, ugyanis Josh pont akkor jár erre, mikor Rebecca épp a levegőért kapkodva ücsörög az utcán, tanácstalanul és stresszesen, az utolsó találkozásukon elmélkedve. Nagyon megörülnek egymásnak, mint két régi ismerős, és Josh elmeséli, hogy nem jött be neki a new yorki élet, így aztán visszaköltözik a szülővárosába, West Corvinába. A lány pedig azon kapja magát, hogy újra szerelmes és boldog, újra szenvedélyes tud lenni valami iránt, és hirtelen ő is West Corvinába vágyik. Visszautasítja az előléptetést, és el is költözik, elkezd egy pici, és nem túl menő ügyvédi irodában dolgozni, és megpróbálja berendezni az új életét. Megpróbálja bemesélni magának, majd később másoknak is, hogy Josh-nak semmi köze a költözéséhez, de mégis folyton az ő társaságát keresi. A fiúnak viszont már régóta komoly barátnője van, aki pont olyan, amilyen Rebecca soha nem lesz. Elhatározza, hogy nem érdekli Josh, és tovább akar lépi, de valahogy mindig azon kapja magát, hogy utána sóvárog.

Lukasnak teljesen igaza volt, ez a sorozat határozottan nekem való. Először is, nagyon nagyon vicces. Megvannak azok a sorozatok, amikben van egy csomó pillanat, ami a többinél is jobban, úgy igazán jellemzőek az életre, amik veled is előfordultak, és ráébredsz, hogy váó, ez tökre így van. Nem nagy bölcsességek, csak mindennapi apróságok, mint a pompomlány-effektús az Így jártam anyátokkalból. Hát ez is tele van ilyenekkel, csak ezek nem beszélgetésben hangzanak el, hanem dalban. Ugyanis ez egy musical sorozat, amitől csak még jobban imádom. Ezek a dalok mondják ki az oylan gondolatainkat, mint hogy “A csajok tartsanak össze, a szépek és a csúnyák is”, hogy “A nagy mell nehéz, és a dekoltázsunkba befér egy csomó minden” vagy hogy “Jónak hangzik egy egyéjszakás tinder-kaland, de félünk a nemi betegségektől”.

Mivel Rebecca a főszereplő, legtöbbször az ő dalai hangzanak el, de a sorozat nagy hangsúlyt fektet a mellékszereplők történeteire, érzéseire is. Sok mellékszál függ össze, és kapcsolódik bele Rebecca mindennapjaiba, de nem mind, van, amikor egyszerűen csak másik emberekkel foglalkozunk. Ez egy másik furcsaságom, hogy nagyon a szívemen viselem a mellékszereplők sorsát, ahogy már egy korábbi cikkben említettem, itt pedig különösen odafigyelnek rájuk, szép munka.

A másik, ami még nagyon tetszett, hogy nincs benne igazán “gonosz” szereplő. Aki ellenszenves, annak is megvan rá az oka, és őszintén, senkit nem tudok benne utálni. Volt olyan, aki egyszerűen csak tényleg azért van benne, hogy övé legyen a negatív szerep, de egy mondattal meg tud fordulni az egész, és már őt is elkezdjük sajnálni, átérezni a helyzetét, és kicsit megérteni.

Rebecca a maga idegesítő, de nagyon szimpatikus és hozzám közel álló jellemével azonnal belopta magát a szívembe, de rajta kívül még nagy kedvencem lett az új legjobb barátnője, Paula (Donna Lynne Chaplin) és Josh új, tökéletes barátnője, Valencia (Gabrielle Ruiz).

Én azt mondom, ha vicces sorozatra vágysz, és igényed van valami hosszabbra, és komolyabbra, mint a Jóbarátok, és még a musicaleket is szereted, akkor ez a tökéletes választás. Az első évad amellett, hogy szépen bemutatta a szituációt, a szereplőket, és a köztük kialakuló viszonyokat, mint történet is sebesen és eseménydúsan haladt előre. Nagyon kíváncsi vagyok, mivel rukkol elő a többi évad, és hogy tudják-e tartani ezt a szerintem magas színvonalat.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..