Fáj a szívem. Na, nem azért, mert a Game Night címre hallgató epizód olyan pocsékra sikeredett volna – főleg a múltkori, kicsivel gyengébb felvonás után –, hanem leginkább azért, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy az alkotók fel fognak áldozni egy remek karakterívet a drámaiság oltárán, és újra ezerszer ismételt fordulatokat dobálnak be, amik már anno is rettenetesen idegesítőek voltak, így az összkép jelentősen roncsolódik. Nem azt mondom, hogy a showrunner cserét követően Singertől és Dabbtől vártam a megváltást, de legalább egy kicsit fel szerettem volna lélegezni.

A vadászcsalád épp játékestre készül a bunkerbe, amikor egy titokzatos telefonhívást kapnak az ex-prófétától, Donatellótól (Keith Szarabajka), aki úgy tűnik, bajban van. Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) egyből a helyszínre sietnek, Mary (Samantha Smith) pedig otthon marad Jackkel (Alexander Calvert). A srácok végül nem Donatellót találják a hívás helyszínén, hanem Nicket (Mark Pellegrino), aki elrabolta és méreggel oltotta be őt, és csak akkor hajlandó megadni a jelenlegi tartózkodási helyét, ha a két testvér bizonyos szívességeket teljesít. Eközben Castiel (Misha Collins) Anael (Danneel Ackles) segítségét kéri Isten figyelmének felkeltésében.

Amikor Lucifer halála után életben tartották a porhüvelyét, Nicket, abban reménykedtem, hogy valami igazán ütőset hoznak ki majd az ő sztorijából, ám eddig csak arra tudták felhasználni a csókát, hogy valahogy visszatuszkolják Lucifert a képbe, és ez nagyon nem jön be. Egyrészt Lucifer már egy pár évada nem tekinthető ijesztő vagy egyáltalán méltó ellenfélnek a szériában – sőt, ahányszor megpróbált visszatérni, már egyenesen unalmas is –, másrészt ez egy totál elvesztegetett lehetőség Nick személyére nézve.

Igen, a másik nagy szívfájdalmam még mindig az, ahogy Jackkel bánnak. Egyfelől megértem, hogy az ő erejével amúgy sem lehetne sokáig a Winchesterek ölebe, ám én úgy hiszem, ezer más módon is alakulhatna az ő története, mint amilyen irányba viszik azt mostanában, ami még mindig egyenes szembeköpése az egész tizenharmadik évadnak. Abba meg már bele sem megyek, hogy a kis híján két méter magas, edzett harcos Sam Winchestert megint sikerült nagyjából két pofon után kiiktatni a rész fő harcából, amihez csak gratulálni tudok.

Eléggé a negatívumokra helyeztem a hangsúlyt, de azért nincs minden veszve, sőt, Cas és Anael jelenetei nagyon betaláltak, és végig tűkön ültem e bő negyvenöt perc alatt, viszont remélem, hogy jövő héten valamilyen szinten kárpótolnak majd az írók.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..