Valahogy mindig ez van, ha egy Netflix sorozatnak csak a pilotját szeretném megnézni: szó szerint egyből bedarálom. És ez most is így történt a mindössze nyolc, mintegy 30 perces epizóddal is.

Hat héttel vagyunk a zombi apokalipszis kezdete után, amikor megismerjük hőseinket: Rose (Jaime King), férje, Patrick (Ty Olsson), és kislányuk Anna (Zoe Marlett) a katonai kimenekítés pontra próbálnak eljutni, ám Patrick súlyosan megsérült, ezért nem engedik fel a konvojra, azonban a már korábban felszállt kislányt meg nem engedik le. A család kettészakad, miközben Rose minden követ megmozgat, hogy eljusson lányához, ehhez azonban segítségre van szüksége, de mivel többen is a katonai támaszpontra akarnak eljutni, így összeáll egy nem túl képzett csapat, akik a túlélésért küzdenek, bármi áron.

Okkal jut mindenkinek eszébe a Walking Dead, és a Fear the Walking Dead, okkal, hiszen ez a két sorozat tette fel a zombis sorozatokra a koronát, és bár a Black Summer közel sem olyan jó, nem is akar hasonlítani az elődjéhez azon túl, hogy igen in medias res módon indul.

Az első pár epizód alatt főbb szereplőink különböző szemszögét ismerhetjük meg, kézi kamerás stílusban, ám ezúttal végre nem úgy remeg a kamera, hogy semmit sem látni, hanem rendesen stabil, de cserébe mégis ad egy sokkal belsőbb, közvetlenebb stílust, és ezáltal jobban megszerethetjük, vagy éppen utálhatjuk főhőseinket.

A kevés és rövid epizódok miatt egyszerre zajlik a világépítés és a karakterépítés is, ami nekem kifejezetten tetszett, nem sok időt hagytak a totojázásra, és szinte minden pillanat feszültséggel teli. Szó szerint minden epizód végén azt lestem, hogy mégis hova tűnt fél óra, mert nem vettem észre az idő múlását. Ugyanakkor az évad második fele, különösen pedig az utolsó epizód pusztán a durvaságról és az erőszakról szólt, ami, tekintve, hogy direkt ügyesen kerülték ezt a készítők, érthetetlen volt számomra – plusz pár logikai bukkanó is történt, de ezekkel még együtt lehet élni.

A színészek teljesítményére nem lehet panasz, korrekt munkát végeznek, de kiemelkedő alakítás nincs benne, de ez nem is baj, teljesen koherens az egész sorozat így is. Persze ezzel elestek attól, hogy legyen egy ütős és ünnepelt gárdájuk, de cserébe egy kellően friss és egyedi színt vittek a már lassan unalmassá váló zombis-sorozatok világába.

A Black Summer egy ígéretes széria a Netflixtől, aminek még bőven kell adni lehetőséget a kiteljesedésre.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..