Idén március végén került megrendezésre az AnimeSHOW2019, ami nagyjából hasonló rendezvény, mint a magyar tavaszi Mondocon. Mivel idehaza kicsit messze került egymástól a téli és tavaszi rendezvény, így több magyar cosplayes is elcsábult, hogy a két itthoni között, kiugorjon a szomszédba conozni egy kicsit. Ilyen voltam én is. Fogadjátok most szeretettel, az erről írt élménybeszámolómat.

Igazából már egy ideje bennem volt, hogy szeretném megismerni más országok eseményeit. Először két évvel ezelőtt, azután tavaly látogattam el Ausztriába, ám most hirtelen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha Szlovákia lehetőségeit is kiaknáznánk. Galaxina (Galaxina style) vetette fel az elképzelést, én pedig azonnal rábólintottam. Hála neki, hamar túl voltunk a szállás- és jegyfoglaláson, így nem maradt más hátra csak a türelmetlen várakozás, valamint a bőröndök bepakolása.

Az indulás napján még dolgoznom kellett egy kicsit, de még a vonatunk indulása előtt kiértem a Nyugati-pályaudvarra. Az embereket talán kicsit megleptem a félig-meddig Hermionés külsőmmel, de könnyen lehet, hogy csak egy mezei angliai diáklánynak néztek, aki kiruccant egy kicsit a ködös albioni koleszából. A jegyek gyors megvétele után találkoztunk Galával és már ugrottunk is fel a menetrend szerinti Pozsonyi Expresszre – na, jó. Nem egy Roxforti expressz, de vonatnak vonat.

A vonatút kellemesen telt, bár a nagy trécselésben majdnem Prágáig utaztunk. Még szerencse, hogy lecsekkoltunk az útvonal-tervezőnket, ami feltűnően közel mutatta a célt. A gyors vonatelhagyás után érdeklődtünk egy kicsit, hogy hogyan jutunk el a hotelig, aztán újra útra keltünk. Egy kis buszozás, no meg némi séta után meg is érkeztünk a Hotel Bratislavához, ami egy elég impozáns szálloda. Jobb helyre nem is foglalhattunk volna, hiszen azon felül, hogy mindent megkapunk, amit egy szállodai szobától csak elvár az ember, még a rendezvény helyszíne is roppant közel volt. Másnap rájöttünk, hogy a Pozsonyi con cosplayes vendégei és számos látogató is emellett a hotel mellett tette le a voksát.

Miután kipakoltunk, szusszantunk és ebédeltünk egy komolyabbat, teljesen Roxfortos diákokká változtunk, aztán már siettünk is át a Dom kultúry Ružinov épületéhez. Nem vagyok valami nagy szlovák zseni, de azt hiszem, ez valami kulturális központ fedőneve lehet. A központ körül már akkor rengeteg ember volt. Na, nem azért, mert verekedni kellett volna a bejutásért, csupán a rendezvénynek nagy kültéri része is volt. Sörsátrak, falatozok… mint egy nagy fesztivál. Galaxinával nem győztünk rácsodálkozni a dolgokra. Ami pedig a cosplayeinket illeti? Az én Hermioném és Gala Ronja nagyon népszerű volt.

Sokan állítottak meg képet kérni. És tudjátok, hogy mi volt a legjobb? Hogy egészen sok magyarral is találkoztunk, akik a határnak azon a felén élnek. A legnagyobb OMG élményünk  azonban mégis az volt, amikor a cosplayes sztárvendégek asztalainál belebotlottunk Dolores Umbridge-be, akit a nagyszerű Azdaja Cosplay alakított. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy azonnal közös képet kell csinálnunk vele. Azon a napon még lehetőségünk volt találkozni Reikával, aki élőben is pont annyira bishi, mint a szenzációs képein. Ott volt, még Nana Kuronoma is, akit szerencsére nekünk, magyaroknak nem igen kell bemutatni. Szuper szexi, szupermenő.. egyszóval, Nana! Itt kint Pozsonyban megismertük, Nana egyik jó barátját Nonomiya Kaori-t, rövidítve Nonót, aki nagyon kis cuki, de visszahúzódó lány benyomását keltette.  Florencia Sofen Cosplay spanyol országból érkezett ide Pozsonyba és ő is rendkívül nyitott és aranyos volt. Alig győztem ámulni a csodálatosabbnál csodálatosabb printjei láttán. Külön megörültem neki, amikor a képei között megtaláltam Merát (DC karakter, Aquaman) – tekintve, hogy én is cosplayeztem már a karaktert. De az állam akkor esett le igazán, amikor Gala vett tőle egy printet, és Florencia úgy döntött, hogy nekem is ad egyet ajándékba. Nagyon megörültem neki, mert soha nem kaptam vagy vettem még ilyet. Aznapra ki is maxoltam boldogságom.

 

A con második napjára Sihként érkeztünk meg egy jó kis reggeli elfogyasztása után, amit a szállásunkon kaptunk. Gondoltuk – kis naivan -, ez lesz a hétvége „hűha” jelmeze, ám pár órával a kiérkezésünk után egyértelművé vált, hogy a Sith-jeink nem annyira számítanak érdekesnek. Persze pár kép készült ebben az összeállításban is, de érdeklődés hiányában inkább a gyors átöltözés mellett döntöttünk. Na, jó. Nem ez volt az egyedüli és fő ok. Az sokkal inkább az volt, hogy kilátogattak a helyszínre egy szlovák madársegítő szolgálat munkatársai és hoztak is magukkal néhány madarat, akikkel pózolni is lehetett némi euro ellenében. Amint megláttuk a baglyokat, már hopponáltunk is a hotelbe, hogy újra a Griffendél színeiben pompázzunk és baglyozzunk.

Kétségtelenül a nap fénypontja volt. Egészen sokáig maradtunk ezen a napon is. Lepacsiztunk még egy másik külföldi cosplayessel Germiával, akinek valami hihetetlen cosplayes felhozatala van. Bevallom, így az Animeshow előtt én még nem hallottam róla, de a találkozás után egyből követni kezdtem a munkásságát. Ő elképesztően ügyes, de tényleg! Pixel és Mena cosplaynek már gyakorlottan köszöntünk oda, hiszen a legutóbbi VIECC-en is volt alkalmunk találkozni egymással. Mindhárom nap összepacsiztunk a Team Marvel / Gyűrűk ura cosplay klub tagjaival, akik szintén kijöttek erre a pozsonyi hosszú hétvégére. Kifejezetten örültem, hogy mi magyarok is ilyen nagy számban képviseltük magunkat itt az eseményen.

A zárónapot a LoL karaktereinknek szenteltük. Generation Lux és Ahriként mászkáltunk a cosplayesek és vendégek tengerében. Azt a napot is nagyon élveztük. Bekukkantottunk egy kicsit az ottani „nagyszínpad” programjába is. Láttunk egy kis részeltet egy elég komoly kpop versenyből. Kint ennek hihetetlenül nagy fan tábora van. Kint egyszerűen imádják ezt a zenét és táncot. Rég láttam ekkora tombolást. A nap egyik talán legviccesebb pontja az volt, amikor beültünk „Az apáca”-ára, ami természetesen csak szlovák nyelven ment, angol felirat nélkül. Emlékeim szerint, a film papíron horrorként fut, ennek ellenére a szlovákok baromi sokat röhögtek rajta. Szóval kénytelen leszek majd én is megnézni, hogy megtudjam, mi a fene volt ennyire vicces.

Kimondottam sajnáltam, amikor haza kellett jönnünk, mert annyira jól éreztem magam odakint. Bízom benne, hogy jövő tavasszal is lesz lehetőségem átruccani ide a szomszédba. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy legalább egyszer látogasson ki, ha lehetősége van rá!

 

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..