Bevallom, van bennem egy kevés keserűség a sorozat harmadik évadával kapcsolatban – és nem a színészcsere okozta, mert az kifejezetten tetszett –, ami eddig nagyon jól működött a szériában, azt az évad végére szépen lassan kidobálták, és kaptunk egy Damon Wayans központú szériát, ami már nem működött. És igen ritkán mondok ilyet, de ezt már jobb is, hogy kaszálták, mert innen nagyon-nagyon kemény munka lett volna felállni.

Martin Riggs (Clayne Crawford) halála mindenkit megviselt, de különösen a társát, Murtaugh-t (Damon Wayans), aki hónapokon keresztül szinte félhalottként próbálta összekötni a szálakat, és rájönni, miért is halt meg Riggs, eközben belebotlik Wesley Cole rendőrtisztbe (Seann William Scott), aki volt CIA-s múltja miatt sokkal alkalmasabb nyomozóként, mint utcai rendőrként. Bár kettejük saját nyomozása külön szálon indul el, végül mégis találkoznak, és egy igen szövevényes ügy kellős közepén találják magukat. Ám közös erővel megoldják, végül pedig Cole lesz Murtaugh új társa.

Kettejük munkamódszere nagyban különbözik, míg Murtaugh él-hal társáért, befogadja a családjába, és szinte már egészségtelenül az életébe vonja, addig Cole szinte semmit sem akar magáról elárulni, ha lehet, egyedül dolgozik, és sokszor bizony hazudik is Murtaugh-nak. Ez az eltérő módszer sok kellemetlenséget szül, ám végül szépen összecsiszolódik a páros – vagyis hinnénk, hogy ez így van, ugyanis a széria utolsó epizódjai szembemegy mindazzal, ami a harmadik évad elején történt.

Általában nem veszem jó néven, ha lecserélnek egy szereplőt (utáltam ezt a Gyilkos elmékben, és utáltam az Orville-ban is), de itt nagyon ügyesen oldották meg az írók, annak ellenére, hogy kissé klisés, mégis van benne valami igazán emberi. Sőt, állítom, hogy Wesley Cole karaktere sokkal komplexebb és jobban megírt, mint anno Martin Riggsé, Cole bár hibázik és esendő, mégis igyekszik javítani a dolgokon, ezzel szemben Riggs élvezte a saját posványát, és mikor kilábalt belőle, az írók azonnal adtak neki egy újabb posványt – mintha nem kaphatnánk egy boldog karaktert, mintha ezzel nem lehetne izgalmas a story, pedig dehogynem. Tisztára, mint a képregényes Batman, ő sem lehet sohasem boldog, hiszen egy kemény férfi nem boldog, nincs élete vagy családja? Fityfenét nem (ide durvábbat írnék, de Orlissa kitöröltetné velem)!

Kicsit aggódtam az évad elején, miként fog menni az új főszereplővel a dinamika, de epizódról-epizódra javult a dolog, tényleg az látszódott, hogy összecsiszolódnak szereplőink, befogadják Cole-t, aki szépen lassan kilép a szerelmi háromszögből is, és éli életét. Aztán történt valami az írói szobában, és úgy az utolsó 5-6 epizódban, mintha mindent elfelejtetek volna, Murtaugh csak magára gondol – még a családjára sem –, Cole folyton az exét kajtatja, és még a bűnügyek is laposak, értelmetlenek, vagy kiszámíthatóak voltak. Olyan volt, mintha a készítők tudták volna, hogy nincs tovább, ezért nagy ívben leszarták, mi jön ki a kezük alól, és ez rettenetesen szomorú, és sértő is.

Tényleg nem tudok túllépni azon a dolgon, hogy egy ilyen remek, vicces, kiszólós, látványos, és mégis értelmes szériát így elrontottak a végére, és bár egyetértek azzal, hogy Clayne Crawfordnak viselt dolgai miatt távoznia kellett, de úgy tűnik, más nem akadt, hogy rászóljon Wayans-ra, hogy nem csak ő létezik a világon.

Azt hiszem a Halálos fegyver szériából még mindig az első évad a csúcs, és nagyjából ott is kellett volna abbahagyni.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..