Kevés magyar filmet szeretek – bár ha tehetem, mindet megnézem –, mert általában indokolatlanul a „művésziek”, szomorúak és történetileg is van rajzuk bőven kivetnivaló. Ám a 2000-es évek elején történt egy változás és elkezdtek szivárogni a jobbnál-jobb, nagyközönségnek készült filmek – ez mondjuk azóta sajnos abba is maradt – és ennek egyik legjobbika a Magyar vándor!

A honfoglalásra készülődvén az etelközi búcsúéjszaka után a hét vezér arra ébred, hogy az általuk vezetett magyarok eltűntek, vagyis otthagyták őket, a vezéreket, és elindultak tovább. Így a vezérek elindulnak megkeresni népüket, és olykor két szikla közé rekednek, érdekes szállodában szálnak meg, útbaigazítják őket Budáig, folklór műsort látnak, megtanulnak focizni és talán, a sok kaland után még a magyarokat is megtalálják.

És most tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja, hogy egyszer sem nevetett Ond és Kond nevén az iskolában – mert nincs ilyen – és pont az ilyen igazi és vicces apróságok miatt olyan nagyszerű is ez a film, mert ez mindünk filmje, mi közösen és együtt értjük meg!

Megszámolni sem tudom, hányszor néztem már meg a Magyar vándort az elmúlt két évtizedben, de minden alkalommal ugyanúgy nevetek a vicceken, mondom az idézeteket és elpityeredem a végén. Külföldiként érthetetlen film, nekünk, magyaroknak egy igazi kincsesbánya tele utalással, szarkazmussal, és egy apró gúnnyal. „ A magyarok nagy találmánya, gazdagok leszünk, híresek leszünk” hangzik el megannyiszor a filmben, de végül mindet elszalasztjuk, talán mert kicsik vagyunk, vagy álmokat kergetünk, de közben ott a szív, a fantázia és a kreativitás is – igen kicsik vagyunk, és ennek semmiben nem kell akadályoznia minket.

Herendi Gábor filmje egyszerre állít görbe tükröt a magyarság elé, és olykor kicsit ironizál is, de teszi ezt telhetetlen szeretettel és alázattal, amitől az egész vicces lesz és szerethető. A Magyar vándorban tényleg ott van az egész történelem, az irodalom, a tudomány, telve dicső pillanattal és szomorú tettel, de ez nem baj, ez történelem, amit nem ítélni kell, hanem elfogadni.

A hét vezér pedig egyenként is zseniálisak, nemhogy együtt: Álmos (Gesztesi Károly), Előd (Gyuriska János), Ond (Greifenstein János), Kond (Seress Zoltán), Tas (Szabó Győző), Huba (Szervét Tibor), Töhötöm (Hajdu Steve). És eközben zseniális magyar színészek és hírességek sorakoznak fel a legkisebb szerepben is: Toldi (Fekete Laci), Mátyás király (Helyey László – bizony, az ő hangján szólalt meg a rajzfilmsorozatban is), III. Béla király (Reviczky Gábor) – és még sorolhatnám napestig, akkor sem érnék a végére.

És most tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja, hogy egyszer sem nevetett Ond és Kond nevén az iskolában – mert nincs ilyen – és pont az ilyen igazi és vicces apróságok miatt olyan nagyszerű is ez a film, mert ez mindünk filmje, mi közösen és együtt értjük meg!

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .