Kevés magyar filmet szeretek – bár ha tehetem, mindet megnézem –, mert általában indokolatlanul a „művésziek”, szomorúak és történetileg is van rajzuk bőven kivetnivaló. Ám a 2000-es évek elején történt egy változás és elkezdtek szivárogni a jobbnál-jobb, nagyközönségnek készült filmek – ez mondjuk azóta sajnos abba is maradt – és ennek egyik legjobbika a Magyar vándor!

A honfoglalásra készülődvén az etelközi búcsúéjszaka után a hét vezér arra ébred, hogy az általuk vezetett magyarok eltűntek, vagyis otthagyták őket, a vezéreket, és elindultak tovább. Így a vezérek elindulnak megkeresni népüket, és olykor két szikla közé rekednek, érdekes szállodában szálnak meg, útbaigazítják őket Budáig, folklór műsort látnak, megtanulnak focizni és talán, a sok kaland után még a magyarokat is megtalálják.

És most tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja, hogy egyszer sem nevetett Ond és Kond nevén az iskolában – mert nincs ilyen – és pont az ilyen igazi és vicces apróságok miatt olyan nagyszerű is ez a film, mert ez mindünk filmje, mi közösen és együtt értjük meg!

Megszámolni sem tudom, hányszor néztem már meg a Magyar vándort az elmúlt két évtizedben, de minden alkalommal ugyanúgy nevetek a vicceken, mondom az idézeteket és elpityeredem a végén. Külföldiként érthetetlen film, nekünk, magyaroknak egy igazi kincsesbánya tele utalással, szarkazmussal, és egy apró gúnnyal. „ A magyarok nagy találmánya, gazdagok leszünk, híresek leszünk” hangzik el megannyiszor a filmben, de végül mindet elszalasztjuk, talán mert kicsik vagyunk, vagy álmokat kergetünk, de közben ott a szív, a fantázia és a kreativitás is – igen kicsik vagyunk, és ennek semmiben nem kell akadályoznia minket.

Herendi Gábor filmje egyszerre állít görbe tükröt a magyarság elé, és olykor kicsit ironizál is, de teszi ezt telhetetlen szeretettel és alázattal, amitől az egész vicces lesz és szerethető. A Magyar vándorban tényleg ott van az egész történelem, az irodalom, a tudomány, telve dicső pillanattal és szomorú tettel, de ez nem baj, ez történelem, amit nem ítélni kell, hanem elfogadni.

A hét vezér pedig egyenként is zseniálisak, nemhogy együtt: Álmos (Gesztesi Károly), Előd (Gyuriska János), Ond (Greifenstein János), Kond (Seress Zoltán), Tas (Szabó Győző), Huba (Szervét Tibor), Töhötöm (Hajdu Steve). És eközben zseniális magyar színészek és hírességek sorakoznak fel a legkisebb szerepben is: Toldi (Fekete Laci), Mátyás király (Helyey László – bizony, az ő hangján szólalt meg a rajzfilmsorozatban is), III. Béla király (Reviczky Gábor) – és még sorolhatnám napestig, akkor sem érnék a végére.

És most tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja, hogy egyszer sem nevetett Ond és Kond nevén az iskolában – mert nincs ilyen – és pont az ilyen igazi és vicces apróságok miatt olyan nagyszerű is ez a film, mert ez mindünk filmje, mi közösen és együtt értjük meg!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..