Én tényleg kedveltem Idris Elba Luther című bűnügyi drámáját, bár mikor kiderült, hogy a lezáró harmadik évad után feltámasztják, kicsit húztam a számat, de úgy voltam vele, hogy van annyi a címszereplőnkben, hogy készülhessen folytatás. Nos, tévedtem, mert nincsen!

Bár valahol nem szép dolog a negyedik és ötödik évadot – amik között közel négy év telt el – egy kalap alá venni, sajnos azonban mindkettő ugyanattól a betegségtől szenved: John Luther.

A harmadik évadhoz képest évek teltek el, John Luther (Idris Elba) nyomozó visszavonult egy vidéki, szó szerint szakadék peremén álló kis házikóba, azonban egy őrült sorozatgyilkos szeli London utcáit, ezalatt pedig még mindig nem sikerült előkeríteni Alice-t (Ruth Wilson), a gyilkost, aki kicsúszott a rendőrök karmai közül. Azonban Luther sosem tévesztette szem elől a nőt, különösen mivel a zsenialitása csak a nőével mérhető. Azonban a világ egy veszélyes hely, és a gyilkosok sincsenek biztonságban.

Az a baj ezzel a plusz két évaddal, hogy lehetett volna igazán jó is, de a készítők inkább meglovagolták a korábbi hype-ot, és annyira túlhúzták Luther karakterét, hogy nemhogy nem volt emberi, hanem vagy három személyiséget passzíroztak bele, amitől elvárták, hogy jól megférjenek egymás mellett – persze ez nem sikerült. Luther, mint nyomozó, egyedülálló jelenség, aki bár betartja a törvényt, enged annak, és persze magának némi kilengést is, ez a kilengés azonban odáig fajult, hogy Luther már a saját életét, rendőri munkáját is veszélyezteti, nem beszélve arról, hogy kollégái is igen szépen fogyatkoznak.

Eközben visszatérnek vele a régi arcok, és kapunk pár újabb ellenséget is, akik bár szintén emberek, mégis túlnyúlnak a valóság talaján, és már-már eposzi ütközeteket vívnak egymással. Persze ezt nem holmi tűzpárbajnak kell elképzelni, hanem szócsatának, adok-kapok játszmának, és a szemet-szemért elvnek, ami nemhogy nem csillapodik az epizódok alatt, hanem felerősödik – ezzel együtt pedig a karaktereink íve is jócskán megtörik, mikor saját elveiknek és logikájuknak mondanak ellent.

És az az igazán szomorú, hogy miközben látjuk Luther magánéletét – ez a korábbi évadokban is igen nagy hangsúlyt kapott –, a nyomozások egy helyben toporognak, és helyettük Luther esztelen és fékevesztett száguldását nézhetjük, ahogy egyre jobban robog saját végzete felé, akinek persze neve is van: Alice!

Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy ezért miért volt szükség „feltámasztani” a Luthert, miközben millió meg egy zseniális ötlet lapul a forgatókönyvírók polcain. Csalódott vagyok, mert bár nem vártam, hogy a széria ugyanazt hozza, mint korábban, de joggal vártam egy rendes krimit, logikai kohézióval, remek párbeszédekkel és szuper karakterekkel, de nem kaptam, közel sem.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..