A jelentős mennyiségű sorozatos kasza között akad pár igazán érhetetlen döntés, ennek pedig iskolapéldája a Deadwood, ami annyira remekül összerakott széria volt, hogy senki sem érti, mi lelte az HBO-t, mikor úgy döntött, véget vet a szériának a harmadik évaddal. De „hála” a remake/reboot időszaknak, a vadnyugat mocskos szájú hősei feltámadtak egy film erejéig, ami ízig-vérig olyan, mint a sorozat, annak minden mocskával, vérével és párbeszédeivel.

Tizenkét év telt el Deadwoodban, a szavazás, és George Hearst (Gerald McRaney) manipulációi után, ám az Unióhoz csatlakozó Dél-Dakota állam ünnepséget szervez, és nem más tér vissza így a városba, mint Hearst, persze immáron tiszteletteljes politikusként. Seth Bullock (Timothy Olyphant) azonban még mindig nem felejtette el, mit tett Hearst, ahogy a Gem kupleráj tulaja, a jobb napokat megélt Al Swearengen (Ian McShane) sem.

Hearst visszatérte feltépi a régi sebeket, amiket tovább mélyít, hogy a Deadwood Bank alapítója, és a környék legnagyobb aranybányájának tulajdonosa – amit Hearst vásárolt fel persze – Alma Ellsworth (Molly Parker) is visszatér lányával, Sofiával (Lily Keene) a városba. És eközben megállíthatatlanul dörömböl a modernizáció a város ajtaján, aminek útját egyetlen telek állhatja, ám mint, mindig, erre is szemet vetett Hearst, és nem riad vissza semmitől, ha valamire szemet vet!

A Deadwood azon szériák közé tartozik, aminek kaszájáért igazán fáj a szívem – Firefly, Almost Human, The Expanse, de utóbbit megmentette az Amazon –, egyszerűen nem kapott lezárást a történet, különösen mivel új szereplőket hoztak be, a színészeket, akik üdítő színfoltot képviseltek az olykor véres város utcáin. Ám most végre elkészült egy film, egy méltó film! és végre megnyugodhatunk mi, nézők, mert végre kapunk egy lezárást, egy ígéretes kezdettel is, miközben nem kicsit nosztalgiázunk is a sorozat régmúltjában.

Nagy-nagyon régóta vártunk erre a filmre, és a várakozást siker koronázta, mert ez a 2019-es mű méltó lezárás, méltó kezdte, és úgy kb. mindenre azt írhatnám, hogy méltó. A múltba visszarévedő jelenetek ügyesen kerültek be a filmbe – bár biztos vagyok benne, hogy sokan újrapörgették a három évados szériát a film premierje előtt – jól illeszkedett a történetbe a visszatekintés.

Az egész filmen érződik, a készítők részéről, hogy tudják mit vállaltak, és mit akarnak kezdeni a storyval így egy évtized távlatában. Bár el kell ismernem, hogy egy pici minőségromlás tapasztalható a filmen, apró pici politikai korrekciók, de azt hiszem ez még bőven megengedhető, hiszen a világ is sokat változott a sorozat óta, plusz egy filmben közel sincsen annyi idő, mint egy évadban. Így sajnos sok szereplőnk mellékvágányra került, és a film egésze Bullock-Swearengen-Hearst triumvirátusra épít.

Meg kell hagyni, kellett pár perc, míg megszoktam a „nagyon öreg” Bullockot és a többieket, de pont ezért is voltak hitelesek, ez azért a vadnyugat, nem a korábban ránk tukmált romantikus hely ahol mindenki lövöldözik, hanem egy kemény hely, ahol folyton kell tűzifa a kályhába, amit persze fel kell vágni, hordani….

Rendkívül élveztem a régmúlt és a jelen találkozását, az új irányvonalat, a régi felélesztését, és úgy mindent ebben a filmben. Arról már nem is beszélve, hogy a Deadwoodban még mindig rendkívül erős női karakterek kaptak helyet, akik alakítják sorsukat, nem pedig elszenvedik azt.

Én mindig kaszált szériának azt kívánom, mint amit a Deadwood kapott: egy méltó folytatás-lezárást egy filmmel, amit nem csak a rajongók élvezhetnek, hanem mindenki!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..