Mi történik, amikor egy mű – legyen az regény, film, sorozat, bármi – írója bedob egy váratlan csavart, csak azért hogy legyen a sztoriban egy csavar? Úgy tűnik, jelen esetben ez azt jelenti, hogy két évadnyi karakterépítést- és fejlődést a kukába lehet dobni. Komoly csalódás ez egy folyamatosan jól szereplő sorozattól, főleg a történet egy olyan pontján, ahol már előrefele kéne haladnia a fő cselekményszálnak, nem pedig egy lépést előre, és hármat vissza. Kár érte, pedig a Household alapvetően nem lenne egy rossz epizód, viszont a fordulat nagyot rontott számomra az összképen.

A múltkori történések után Fred (Joseph Fiennes) és Serena Joy Waterford (Yvonne Strahovski) gőzerőkkel dolgoznak azon, hogy visszakaphassák a kicsi Nichole-t. A párnak, és velük együtt June-nak (Elisabeth Moss) lehetősége nyílik a fővárosba utazni, hogy újabb, még hatásosabb kampányfilmet forgassanak, hogy a médiát az ő oldalukra állítsák, ezzel nyomást gyakorolva a kanadai kormányra. Waterfordék az egyik helyi befolyásos parancsnoknál, Winslownál (Christopher Meloni) szállnak meg, és rengeteg furcsaságot észlelnek nála, főleg a gyerekeivel és a szolgálólányával kapcsolatban. Eközben a gileádi kormány svájci diplomatákat használ ahhoz, hogy közvetítsen Gileád és Kanada között, és első lépésként meginterjúvolják a Nichole elrablásában érintetteket, köztük June-t is. A szolgálólány tervet eszel ki a rendszer kijátszására, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Először, szokásomhoz híven, szeretném a pozitívumokat megtárgyalni. Ismét le kellett döbbennem, mennyire aprólékos és páratlan a rendezői munka ebben a szériában. A washingtoni jelenetek olyan tűpontosan lettek beállítva, mintha egy tánc koreográfiáját láttunk volna megelevenedni a képernyőkön, és még mindig csak ámulni tudok azon, hogy a legdurvább képsorokat is esztétikusan tudják a szemünk elé tárni. Amikor June a Lincoln szobor – illetve annak maradványai – előtt áll, valamint az azt követő jelenet még a korábbiaknál is lenyűgözőbb, az utóbbin természetesen Elisabeth Moss és Yvonne Strahovski pompás játéka is rengeteget dob. Le a kalappal az egész stáb előtt!

És akkor jöjjön az, ami nálam leverte a biztosítékot az eheti részben, a lehető legkevesebb spoilerezéssel. Van egy karakter, aki az utóbbi időben nem sok szerepet kapott a történésekben – és utólag belegondolva már emiatt gyanakodnunk kellett volna -, viszont anno hamar meg lehetett szeretni, főleg úgy, hogy látszólag a “jó” oldalon állt. Erre most a kedves alkotók kifacsarták ezt a szereplőt, és benyögték, hogy félreismertük őt, és most cserben fog hagyni minket és a többi karaktert is, mert ő igazából “rossz”, és mindig is az volt. Ugye, hogy mennyire olcsó és béna megoldás ez? Lehet, hogy csak én nem figyeltem eléggé, de számomra nem következett az eddig ismertetett infókból ez a csavar, és emiatt vagyok piszkosul mérges az alkotókra.

Egy csalódás még nem a világ vége, de ez esetben még akár az is lehet, hiszen egy fontos karaktert érint a csavar. Fel nem adom, de az biztos, hogy kritikusabb szemmel figyelem majd az eseményeket.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .