A negyedik filmről most azért nem emlékeznék meg, mert az nekem a korábbi háromhoz képest némileg durva visszaesést volt, ennek ellenére a széria a mai napig él villám sebességgel közlekedik a föld alatt, hogy visszarántson minket a monitorok elé.

Az ötödik filmben, mely nem mellesleg a Vérvonalak  (Bloodlines) alcímre hallgat sajnos elhagyjuk Perfection Walley-t, sőt az egész amerikai kontinenset, hogy átmenjünk Afrikába, ahol  a jó öreg Burt (Michael Gross) tart oktatást arról, hogy lehet elbánni a legkülönfélébb lényekkel – élükön persze a drabálokkal. A kötelező kamerás gyerek Travis B. Welker (Jaime Kennedy) felnéz rá és papa macinak szólítja, a fehér öltönyös felbérlő pedig – miután nagyon hamar kiderül, hogy afrikában is vannak kedvenc lényeinkből, szeretne élve elfogni egyet. Burt a maga veterán módján tudja, hogy az közel lehetetlen, főleg hogy azok a példányok ráadásul, amit itt vannak – azok sokkal nagyobbak és veszélyesebbek, mint amik a völgyben voltak.

A hatodik filmben (Cold Day in Hell) pedig sokkal északabbra megyünk fel ahol először is láthatunk pár sarköri kutatót kecsesen a hóba harapni. Ezek után Burt-öt, mint a legnagyobb élő drabál vadászt ismételten megkeresik a kétségbeesett kutatók annak reményében, hogy segítsen minél hamarabb leszámolni a dögökkel – föld alatt és felett egyaránt. Sőt, itt nem is biztos, hogy a drabálok lesznek a főellenségek, hiszen azt már a korábbi filmekből is megtudhattuk, hogy nem kevés olyan ember van, aki igy vagy úgy, de szeretne hasznot húzni ezekből a lényekből.

Amennyire szeretem ezt a szériát egy nagyon de nagyon zavaró dolgot szeretnék kiemelni; az első három filmben még azt mondtam okés, hogy páran azért esnek a drabálok áldozatául, mert nem tudtak róluk/nem voltak rájuk felkészülve, de itt a 2000-es évek után már komolyan nem lehetett volna behozni egy másik hasonló túlélő veteránt, mint Burt? Mert akármennyire is kupálódik Travis, ő egyszerűen nem az kalibert, mint a nagy öreg. Az ötödik film próbálkozott volna egy veterán vadásszal Jonannal (Brandon Auret), de ő inkább a nagyképű szemétládát hozta.

Amire elleben nagyon büszke vagyok, hogy szépen megmutatták, ez pedig a nagy kukacok evolúciója és hatalmas alkalmazkodó képessége. Ez persze leginkább a hatodik filmben jön ki, ahol Burt  majdhogynem a telefonba röhög, amikor valaki azt állítja neki, hogy drabálok vadásznak jeges területen – hiszen eddigi tudása alapján a lények kizárólag a meleget szeretik. De a készítők remekül megoldották ezt és ezek alapján az öregnek is van még mit tanulnia kedvenc ellenfeleiről.

Ezek miatt a filmek miatt is éreztem magam még szomorúbbnak, hogy a SyFy végül nem csinálta meg a második Tremors sorozatot ( az első 2003-ban élt meg 13 epizódot), amiben ráadásul az első film hőse Kevin Bacon lett volna ismét a hős – kissé öregebben és lecsúszva, de hát Ash-t (Ash vs Evil Dead) sem egy ötcsillagos hotelből hozták vissza az éterbe.

Szerző

Avatar
Hanama
Alapító és szerkesztő

Horror, Anime és Gamefan ameddig világ a világ. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..