A negyedik filmről most azért nem emlékeznék meg, mert az nekem a korábbi háromhoz képest némileg durva visszaesést volt, ennek ellenére a széria a mai napig él villám sebességgel közlekedik a föld alatt, hogy visszarántson minket a monitorok elé.

Az ötödik filmben, mely nem mellesleg a Vérvonalak  (Bloodlines) alcímre hallgat sajnos elhagyjuk Perfection Walley-t, sőt az egész amerikai kontinenset, hogy átmenjünk Afrikába, ahol  a jó öreg Burt (Michael Gross) tart oktatást arról, hogy lehet elbánni a legkülönfélébb lényekkel – élükön persze a drabálokkal. A kötelező kamerás gyerek Travis B. Welker (Jaime Kennedy) felnéz rá és papa macinak szólítja, a fehér öltönyös felbérlő pedig – miután nagyon hamar kiderül, hogy afrikában is vannak kedvenc lényeinkből, szeretne élve elfogni egyet. Burt a maga veterán módján tudja, hogy az közel lehetetlen, főleg hogy azok a példányok ráadásul, amit itt vannak – azok sokkal nagyobbak és veszélyesebbek, mint amik a völgyben voltak.

A hatodik filmben (Cold Day in Hell) pedig sokkal északabbra megyünk fel ahol először is láthatunk pár sarköri kutatót kecsesen a hóba harapni. Ezek után Burt-öt, mint a legnagyobb élő drabál vadászt ismételten megkeresik a kétségbeesett kutatók annak reményében, hogy segítsen minél hamarabb leszámolni a dögökkel – föld alatt és felett egyaránt. Sőt, itt nem is biztos, hogy a drabálok lesznek a főellenségek, hiszen azt már a korábbi filmekből is megtudhattuk, hogy nem kevés olyan ember van, aki igy vagy úgy, de szeretne hasznot húzni ezekből a lényekből.

Amennyire szeretem ezt a szériát egy nagyon de nagyon zavaró dolgot szeretnék kiemelni; az első három filmben még azt mondtam okés, hogy páran azért esnek a drabálok áldozatául, mert nem tudtak róluk/nem voltak rájuk felkészülve, de itt a 2000-es évek után már komolyan nem lehetett volna behozni egy másik hasonló túlélő veteránt, mint Burt? Mert akármennyire is kupálódik Travis, ő egyszerűen nem az kalibert, mint a nagy öreg. Az ötödik film próbálkozott volna egy veterán vadásszal Jonannal (Brandon Auret), de ő inkább a nagyképű szemétládát hozta.

Amire elleben nagyon büszke vagyok, hogy szépen megmutatták, ez pedig a nagy kukacok evolúciója és hatalmas alkalmazkodó képessége. Ez persze leginkább a hatodik filmben jön ki, ahol Burt  majdhogynem a telefonba röhög, amikor valaki azt állítja neki, hogy drabálok vadásznak jeges területen – hiszen eddigi tudása alapján a lények kizárólag a meleget szeretik. De a készítők remekül megoldották ezt és ezek alapján az öregnek is van még mit tanulnia kedvenc ellenfeleiről.

Ezek miatt a filmek miatt is éreztem magam még szomorúbbnak, hogy a SyFy végül nem csinálta meg a második Tremors sorozatot ( az első 2003-ban élt meg 13 epizódot), amiben ráadásul az első film hőse Kevin Bacon lett volna ismét a hős – kissé öregebben és lecsúszva, de hát Ash-t (Ash vs Evil Dead) sem egy ötcsillagos hotelből hozták vissza az éterbe.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .