A múltkori csalódás után többé-kevésbé sikerült visszarázódnia A szolgálólány meséjének a rendes kerékvágásba. Az Under His Eye egy lassabb tempójú, intrikára alapozó epizód, ami ugyanakkor egyáltalán nem unalmas, sőt, akad benne egy-két meglepetés is. Ahogy sejtettem, az előző rész borzalmas csavarával egyelőre nem foglalkoztak az alkotók, viszont ebben az esetben annyira nem bánom a kitekintést.

June (Elisabeth Moss) továbbra sem adja, és mindenképp újra fel akarja venni a kapcsolatot kislányával, Hannah-val, akiről most már tudja, melyik iskolába jár. Már csak egy cinkostársat kell maga mellé kerítenie, ami nem egyszerű feladat, hiszen egyre több felkelőt végeznek ki napról-napra. Végül Lawrence parancsnok felesége, a mentálisan labilis Eleanor (Julie Dretzin) kel June segítségére, és együtt keresik fel az iskolát, azonban sikertelenül. Eközben a gileádi kormány egyre nagyobb nyomást gyakorol Kanadára, aminek eredményeként kihallgatják Emilyt (Alexis Bledel), majd végül le is csukják őt, Moirával (Samira Wiley) egyetemben, amiért egy tüntetésen nemtetszésüket fejezték ki a kialakult helyzet ellen. Fred (Joseph Fiennes) és Serena Joy (Yvonne Strahovski) pedig továbbra is Nichole visszaszerzésén dolgoznak Washingtonban, miközben próbálnak egyre feljebb mászni a ranglétrán.

Ha már az előző bekezdésben szóba került a washingtoni történetív, muszáj elismernem, hogy jó ötlet volt lecsapni ezt a labdát. Így a Waterfordokon keresztül betekintést nyerhetünk a gileádi politikai elit életébe, ami ugyanolyan gusztustalan és mű, mint amilyennek elképzeltem. Ugyanakkor legalább ennyire meglepő is a fővárosi helyzet, hiszen ahol a törvény tisztelete a magaslatokba szökik, ott ugyanakkor az álszentség és a kilengés is teljesen “természetes”, mint megtudhattuk a feleségek párbeszédéből. A Waterfordok ilyen szintű engedékenységgel még nem szembesültek, és én biztos vagyok benne, hogyha rajtuk múlik, ez akár még a washingtoniak vesztét is okozhatja a végén.

Ami June és az ellenállás tervét illeti, nem sok jót tudok nekik jelen pillanatban jósolni. Néha van egy-egy reménysugár, mint például Eleanor Lawrence segítsége ebben az epizódban, ám a következő részben, vagy akár pár perc múlva el is veszik a hitüket egy váratlan fordulattal. Bevallom őszintén, ez a folyamatos tinglitanglizás már kezd a sztori rovására menni, hiszen ha jobban megnézzük, három szezon alatt alig jutottunk előre valamit, és az is gyakorlatilag semmissé válik az új fejlemények után. Nem azt mondom, hogy nem kell a konfliktus, és nyilván nem lehet két nap alatt megdönteni egy diktatúrát, de valami nagyobb fejlemény igazán jöhetne már.

Jelenleg erősen az évad felénél járunk, úgyhogy innentől kezdve már csak cifrább dolgok fognak jönni – remélem azért az egyre csak gyarapodó megválaszolatlan kérdésekre is visszatérünk majd, valamint az egy helyben toporgás is megszűnik végre.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..