Ahogy sejtettem, amint kicsit felpörgött a cselekmény, a nagy finálé előtt azért picit behúzták a fékeket a Légió alkotói. Bizony, összesen már csak két rész van hátra ebből a fantasztikus szériából, és a Chapter 25 egyértelműen vihar előtti csendként szolgál, ami ebben az esetben viszont egyáltalán nem hátráltatja a sztorit, nem úgy, mint más szériák esetében (Hahó Bruce Miller, jegyzetelsz?).

A múltkori történések után Melanie (Jean Smart) és Oliver (Jemaine Clement) életét követhetjük nyomon az asztrálsíkon, ami a ugyanannyira van közel a “való élethez”, mint amennyire távol. Itt találnak rá Sydre (Rachel Keller) kisbabaként, és elhatározzák, hogy együtt felnevelik őt. Ahogy Syd érik, elkezd visszaemlékezni a másik, valódi életbeli énjére, és Melanie-éknek fel kell készíteni arra a lányt, hogy mi vár rá, hogyha úgy dönt, visszatér.

Azt már bőven megszokhattuk, hogy nem létezik olyan, hogy “túl fura” ebben a szériában, hiszen láttunk már kacifántosnál kacifántosabb dolgokat három szezon alatt. Így már meg sem lepődünk azon, hogy Oliver és Jerome, a lakhelyüket terrorizáló vérfarkas (Jason Mantzoukas) egy rap duettet énekelve rendezik a nézeteltérésüket, mert miért ne? Az egész epizódnak egyszerre volt roppantul tündérmesés és betegen szürreális feelingje, és pont ettől volt olyan ütős.

Tökéletesnek azonban közel sem mondanám a Chapter 25-ot, hiszen észrevettem egy nagyon zavaró ellentmondást, ami a sorozat történetében azért szerencsére nem fordult elő olyan gyakran, de attól még nem kevésbé frusztráló a jelenléte. Az asztrálsíkról és annak ábrázolásáról van szó – az első évadban (link) egy olyan helynek ismertük meg, ahova eltévedt telepaták kerülnek, és nem lehet csak úgy kijutni onnan, hiszen Olivernek például jó pár évtized és David segítsége kellett hozzá. Ehhez képest majdnem a szöges ellentétét láttuk ezen a héten, és ugyan megértem, hogy miért lépték meg ezt az alkotók, attól még eléggé böki a csőrömet.

Annak ellenére, hogy nem mindig tetszik az irány, amibe a főszereplő karakterizációját elviszik, sosem lankadt a lelkesedésem a Légió iránt, ami nagy szó, és még mindig úgy érzem, Hawleyék valami egészen egyedit és maradandót alkottak. Mondtam már, hogy hiányozni fog ez a sorozat?

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..