Néha nem igazán értem az angolokat, van egy sikeres sorozatuk, leállítják, de azért korrektül zárják le, majd hirtelen felélesztik, és aztán évekig húzzák. Ez történt a Lutherrel, aminek a legújabb évadai szó szerint hitványak, és ez történt a Boradchurch szériával is, ám legalább ennek a harmadik évada korrekt lett.

Alec Hardy nyomozó (David Tennant) három év után visszatér Broadchurch-be lányával, Daisyvel (Hannah Rae). Ám az álmos kisvárosra ezúttal újabb teher nehezedik: nemi erőszak történt, az áldozat pedig csak két nappal később jelentette az esetet. Hardy és társa, Ellie Miller (Olivia Colman) mindent megtesznek, hogy felgöngyölítsék az egyre bonyolódó ügyet.

Míg a Boradchurch első két évada szorosan összefüggőt, és időben is egymás után forgatták, addig a harmadik évad teljesen különállónak tekinthető, amit ráadásul három évvel később forgattak, de cserébe ezt a három évet az alkotók beletették a szériába ráadásul eléggé abszurd, de Hardy nyomozóra jellemző módon – se egy sms, se egy telefon három évig, aztán meg hirtelen felbukkan!

A főszereplő nyomozónk dinamikája mit sem változott, azon túl, hogy most már Ellie is egyedülálló szülő, és így újabb közös pont van kettejük között. A színészek szó szerint ott vették fel a fonalat, ahol három éve leejtették, az alakításukra nem lehet panasz, Tennant kellemes skót akcentusa pedig akkor teljesedett ki igazán, mikor a tinikkel üvöltözött az évadzáróban – de imádtam!

Az nyomozás ismét szövevényesnek indult, bár a fő, friss esetük őszintén nem kötött le annyira, vagyis inkább a megoldás és a csavar gyenge volt szerintem, ám eközben az áldozatkezelés, az ő segítése és támogatása egyszerűen tökéletes volt, bár így menne ez a való világban is. Amikor Hardy arra panaszkodott, hogy férfiként szégyelli magát, mintha magát a színészt is láttuk volna, akit igenis zavar a nemek közötti különbség, és egy ilyen tett minden férfi szégyene, még akkor is, ha meg sem fordulna hasonló a fejükben.

Az írók ügyesen visszacsempészték a Latimer családot a történetbe, Beth (Jodie Whittaker) áldozatsegítőként dolgozik, és pont ő kapta a megerőszakolt nő támogatását és segítését. Természetesen Whitttaker ismét a maximumot nyújtotta a többiekhez hasonlóan.

Tényleg csak azt bánom a sorozatnál, hogy nincs belőle több évad, és hogy kihagytak három évet, én kitörő örömmel követtem volna a mára már kedvenc nyomozópárosommá avanzsált Miller-Hardy történetet, meg úgy a sorozat egész esszenciáját.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .