Elárulná nekem valaki, hogy miért van az összes sajtóvetítés délelőtt tíz órakor? Nem tudom, a ti munkahelyeteken hogy van, de az én főnökeim tuti nem értenék meg, ha megmondanám, hogy “Figyu, most eltűnök egy három órára filmet nézni, de aztán jövök, becsszó!”. Ez a sajtóvetítés viszont szerencsére este volt, munka után, amikor az egyszerű földi halandók, mint a Watchaholics írói is el tudnak menni. Általában már csak azért is elmegyek az ilyen eseményekre, mert jó időpontban vannak, ez a film pedig még érdekelt is.A vetítés előtt körülbelül egy héttel halálosan szerelmes lettem a BTS-be, és mikor megtudtam, hogy film készült róluk, ráadásul megnézhetem őket ingyen, az maga volt a csoda. Már korábban is szerettem néhány számukat, de az a fantasztikus érzés, amiről az ARMY-k (BTS rajongók) beszélnek, tényleg csak kicsivel a film előtt kerített hatalmába.

Nézzük hát a “történetet” vagy inkább azt, hogyan épül fel a film. Tipikusan koncertfilm, amikért személy szerint nem vagyok oda, de ez a műfajnak szól, nem a konkrét műnek. Végigkövetjük a  fiúk nagy amerikai Love yourself turnéját, miközben nem csak a koncertekből kapunk részleteket, de kicsit betekinthetünk a kulisszák mögé, a készülődésbe, a srácok “pihenőnapjaiba” (mert mint láthattuk, nem sok szabadidejük van).

Kezdjük a pozitívumokkal. Ilyen gyönyörű, közeli, éles, jó minőségű felvételeket a BTS koncertekről sehol máshol nem fogtok látni. Közelről figyelhettük a mozgást, a koreográfiát, a ruhákat, de még az izzadtságcseppeket is az arcukon. A hangminőségről nem is beszélve, voltak pillanatok, amikor a közönség olyan lelkes és euforikus hangulatban kiabált, hogy úgy éreztem, mintha én is ott lennék velük, a torkomban dübörgött a basszus, olyan közelinek tűntek a fiúk, hogy szinte már elértem őket.

Emellett viszont sajnos volt jó pár dolog, ami nem tetszett. RM angol nyelvű beszédei a koncerteken, a rajongók megnyilvánulásai tényleg át tudták adni azt a csodás érzést, amit egy ARMY érez. Dalaik sokakon segítettek, hogy kilábaljanak egy rossz időszakból, hogy megtanulják szeretni magukat, hogy új szenvedélyt találjanak. Ezzel viszont a kulisszák mögötti részek nem voltak túlságosan szinkronban. Egyes szituációknak nem igazán sikerült átadni a drámaiságát a vágásnak vagy magának a felvételnek köszönhetően, így volt némi disszonancia a mély és megérintő beszédek, és a “tényleges életük” között. A szövegek is kissé elbagatelizálták a dolgok súlyát, amiket ezekben a jelenetekben hallottunk, de nem tartom kizártnak, hogy ez a fordítás hibája, bár nem tudok koreaiul, szóval ez csak az én vad feltételezésem. Mindenesetre úgy érzem, nem tudtunk igazán közel kerülni a szereplőkhöz, pedig meglett volna rá az esély.

A barátnőmmel pont arról beszéltünk, hogy egy rajongót ez valószínűleg egyáltalán nem zavar, de ha mondjuk magával vitt valakit, aki nem ismeri őket igazán, az ebből a filmből nem fogja megérteni azt a kötődést, amit egy ARMY érez, mikor meghallja az egyik számukat. Ennek ellenére volt egy-két nagyon szívmelengető, kedves jelenet, amiből legalább a fiúk egymással való kapcsolatára betekintést nyerhettünk.

Lehet, ez az egész rossz érzésem betudható annak, hogy nem szeretem a koncertfilmeket, és szimplán nem ismerem fel, mitől lehet egy ilyen jó. Ami viszont rettenetesen idegesített, az hozzá tartozik a koreai evés kultúrájához, és hát ki vagyok én, hogy ezt bíráljam? Egyszerűen majdnem megőrjítettek azok a jelenetek, amikben ettek, mert senki, de senki nem képes csukott szájjal rágni. Ez az én személyes problémám, de bizonyos hangoktól feláll a szőr a hátamon, és az egyik ilyen a csámcsogás, itt pedig testközelből hallhattuk kiváló minőségben. Ezt csak azért mondtam el, hogy ha te is hozzám hasonló csodabogár vagy, akkor készülj fel erre, de nincs benne annyi étkezős jelenet, hogy emiatt esetleg nézhetetlen legyen.

Minden kritikám ellenére úgy gondolom, egy jó élmény, amit moziban kell látni, ha lekéstetek róla, de van rá lehetőségetek, nézzétek minél nagyobb képernyőn, minél jobb minőségű hanggal, esetleg fejhallgatóval, mert azok a bizonyos koncertfelvételek miatt igazán megéri.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..