Vannak azok a shonen animék, amik tényleg elgondolkodtatóak és van min elkattogni bennük, vannak a tömeggyártott tucat darabok, amikre két sort sem érdemes vesztegetni – legvégül vannak az olyan bűnös élvezet kategóriák, amik próbálnak valami történetiséget átadni, de leginkább csak jót szórakozik rajta a néző. Ilyen anime a Mushibugyo is.

Történeti alapként megkapjuk azt, hogy japánban nagyjából száz éve hatalmas bogarak jelentek meg és kezdték el tematikusan irtani az embereket. A harcok folytonosak ellenük, élükön az Edo-t védelmező Féreg Bírákkal, akik elit harcosok és képesek szembeszállni a túlméretezett rovarokkal abban a korban bombákkal és karddal – ha már nem rendelkeznek egy tanknyi rovarirtóval. Főhősünk Tsukishima Jinbei is egyike akar lenni ezeknek a Féreg Bíráknak apja helyébe lépve – mivel a legendás kardforgató már nem képes ellátni a szolgálatot. A többiek eleinte nem sokba veszik, de később egyre jobb csapattá válnak, hála Jinbei optimizmusának és rendíthetetlen hitének. 

Ahogy persze halad előre a történet, megismerjük a bogarak hátterét, a Magistert is, aki a bogarak legfőbb célpontja és a Féreg Bírák védence, valamint az ő fejére erősen áhítozó Féreg Vadászok kis csapatát is. Az első pár epizód pedig konkrétan bemutatja a főhős kis csapat szép vagy éppe kevésbé szép múltját; honnan származnak, hogyan sajátítják el harci tudásukat és miért kerültek Edo-ba. Az egyetlen kivétel ez alól talán maga a csapat vezetője Mugai, akinek múltjára bár nem kevés utalás van, de flasback-ént legfeljebb csak az egyik OVA berkein belül lehet megtalálni.

De hogy pontosan milyen is ez az anime: tipikus shounen látványos harcokkal, nem kevés fansevice-l (köszönet érte Oharunak). Nincs olyan ok, ami miatt ki kéne lógnia a többi közül, és voltaképpen csak egy dologban jobb, mint a tucat gyártott darabok – piszok szórakoztató. Jinbei sokadik látásra is a szokásos hangos őrült főhős srác, akiért minden nő szíve megdobban, de van olyan szinten aranyos és udvarias hogy ezt el lehet neki nézni. Van itt tsundere, himedere és szerelmetes nebáncsvirág hölgyike is. Azonban az abszolút kedvencek a két ellenpólus; az iszákos és hangos Koikawa és a halk szavú zseni Mugai.

Ami hátrányt még ki tudok emelni a sorozatnál az az, hogy nem minden olyan dolgot mutatott be a mangából, ami nem kicsit lett volna érdekes információ tekintetében. De maga  a manga korrektül lett felépítve, és a lezárás is hála az égnek nem a megszokott mederben megy végbe, hanem kapunk némi extra finomságot is.

A Mushibugyo messze nem egy mérföldkő az anime berkeken belül, sokkal ellentétben ténylegesen szórakoztatni a nézőt és elérni, hogy a képernyő előtt maradjon. A szereplők szerethetőek, a harcok látványosak és a humor is ott van a szeren. Ha valaki egy kis kellemes hétvégi animézést gondolt ki kikapcsolódás gyanánt, annak bátran ajánlom ezt a sorozatot.

Szerző

Avatar
Hanama
Alapító és szerkesztő

Horror, Anime és Gamefan ameddig világ a világ. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..