Csak nem? Ez már a második Addams Family cikk, amit írok? Nos, ezúttal szent küldetésemnek érzem, hogy ezt a világot kikiáltsam magaménak, és megírjam az összes ide kapcsolódó cikket. Jöjjön tehát a második rész!A történet nem sokkal az első film után játszódik, ugyanis Morticia annak a végén volt várandós, ez a film pedig azzal kezdődik, hogy új családtag érkezik az Addams rezidenciába. A kis Pubert igazi Addams, spanyol bajusszal született, sápadt, fekete hajú csöppség, mindenki oda van érte… Vagy majdnem mindenki? A két testvér ugyanis, Wednesday (Christina Ricci) és Pugsley (Jimmy Workman) azonban leginkább azzal próbálkoznak, hogy jó tesók módjára eltegyék láb alól a csecsemőt, nehogy átvegye a helyüket. A szülők megpróbálnak beszélni a fejükkel, de ők egyre csak rosszalkodnak, és már senki nem bírja ezt idegekkel. Elhatározzák hát, hogy felvesznek egy dadát, aki átveszi a teher egy részét. A rengeteg fejvesztve menekülő vállalkozó után beállít egy nagyon szimpatikus nő, Debbie (Joan Cusack), akit valahogy nem zavar a család sok furcsasága, sőt, kiemelt érdeklődést mutat a szingli nagybácsi, Fester (Christopher Lloyd) iránt. Fester már régóta áhítozik a szerelemre, és teljesen elvarázsolja a csinos, kacér nő közeledése. A gyerekek viszont nem nézik jó szemmel a flörtölést, ezért Debbie ráveszi Gomezt (Raúl Juliá) és Morticiát (Anjelica Huston), hogy cserkésztáborba küldjék őket. Míg Wednesday és Pugsley az éneklés és mosolygás világát próbálják túlélni, addig az otthoniaknak meg kell küzdeniük azzal, hogy Festernek sokkal fontosabb lesz a szerelem, mint a család, és a kis Pubertet is megtámadja egy furcsa betegség…

Oké, ez a történet sokkal érdekesebb és kidolgozottabb, mint az előző. Igazi érdekes negatív szereplőt kapunk, láthatjuk, hogy a kvázi jók is hibázhatnak. Mindegyiküknek van mit tanulni a történtekből, és megtudhattuk, hogy a legfontosabb mindig a tshalád – tudom, korszakalkotó gondolat.

Mivel ez ugyanaz a színészgárda, mint az előző film, sikerült hozni ugyanazt a morbid bájt, amit ott megismertünk, és az alakítások még mindig szuperek. Míg az első filmben főszereplőnk inkább Gomezt, Morticiát és Festert mondhatnánk, itt az igazi hangsúly Festeren és Wednesdayen, és az ő külön történetszálaikon van. Christina Ricci megmutathatta, milyen vagány és kegyetlen a karakter tiniként, Christopher Lloydnak pedig nem tudom, hogy sikerült, de még viccesebb, mint az előzőben.

Habár csak két évvel később készült, mint az első film, a képi világ és a megjelenítési eszközök jóval modernebbnek hatnak hozzá képest. A díszlet még borongósabb, még régiesebb, a jelmezek még antikosabb hatásúak. A szerelmi szálak még szenvedélyesebbek, és Addamsék még furábbak.

Van egy pár dolog, ami nem következetes az első részhez képest, és már abban is sok mindent átírtak a korábbi sorozathoz képest, azért legalább tarthatták volna magukat… saját magukhoz. Bár elképzelhetőnek tartom, hogy ezek a fordításban keveredtek össze, de akkor meg ők figyelhettek volna jobban.

Persze ez sem tökéletes film, de nekem mindig az egyik nagy kedvencem lesz, mert imádom ezt a polgárpukkasztó, parodikus humort, amit képvisel, és teljesen magába tud szippantani. Ha az első film tetszett, ezt tuti szeretni fogod.

 

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..