Én már nagyon-nagyon vártam ezt a sorozatot, a premier előtti héten szinte naponta újranéztem a kiadott előzeteseket, míg végre feltette az Amazon Prime a videót, hogy aztán pik-pak ledaráljam az egészet. A The Boys a maga nemében egyedülálló, rendkívül erős fekete humorral operál, azonban sok jelenetben túltolja a negatív hangot, de tekintve, hogy milyen erős témához nyúlt, és alapjáraton mennyire ügyes munka, ezt az apróságot igazán el lehet neki nézni.

Hughie (Jack Quaid) egy teljesen átlagos srác, aki végre összeköltözhet szerelmével, és bár a munkája nem a legjobb, mégis nagyon boldogan búcsúszik barátnőjétől a járdán, aztán egy pillanattal később a lány szó szerint sejtekre robban előtte, és mindent beterít a vér – na, ha már ezt nem bírtátok nézni, akkor garantálom, ennél csak durvább lesz! A-Train (Jessie T. Usher), a szuperhős ugyanis vonatként csattant neki a lánynak, és arra hivatkozott, hogy csak lelépett az útra Hughie barátnője, miközben ő egy csapat rablót üldözött, azonban ez nem igaz, de a világ nem figyel az átlag polgárra, hiszen itt van neki több száz mosolygós és tettre kész szuperhős.

Billy Butcher (Karl Urban) azonban kiszúrja magának a srácot, és elmondja neki, hogy a szuperhősök nem szuperek és nem is hősök, csupán nagyban játszó gonosztevők, akik a Vought vállalat óriási marketing gépezetének fogaskerekei. Hughie bár vonakodva, de végül kötélnek áll, hogy a függöny mögé nézve elborzadjon a látottakon, és amikor a legkevésbé számít rá, egy igazi fénysugarat talál.

Eközben a Vought vállalat által irányított Hetek egyik tagja nyugdíjba vonult, így országos kampányt indítottak egy új szuperhős megtalálására, és végül a bájos vidéki lány, Annie (Erin Moriarty) nyert, ám senkit ne tévesszenek meg a szőke loknik, a lány ugyanis eltökélt és igen erős. Felvételét követően azonban máris szexuális zaklatás áldozata lesz, és a csapat egyetlen női tagja sem segít neki. Így Annie kénytelen egyetlen mentsvárhoz fordulni, az emberek védelméhez, csak egy iparág bábujaként, ez sem olyan, mint a tévében.

A The Boys igen erős explicit tartalommal kezd, és garantálom, epizódról-epizódra fokozzák a dolgot, ami egyszerre őrült, elborzasztó, undorító, gyomorforgató, és veszélyesen reális. Köztudott, hogy imádom a Marvel történeteket, és persze a DC Comics-ot is, imádom, hogy a jók jók, a rosszak pedig összetettek, ez az Amazon sorozatánál sincsen másképp, csak éppen megvan spékelve egy adag igazsággal. Van abban valami felkavaró, hogy a mai világcégekkel átszőtt glóbuszon, ha lennének szuperhősök, azok egy nagy cégbe tömörülnének, és komoly munka, és nem pedig hőstett árán jutnának fel a csúcsra. Mindig is hittem abban, hogy nem lehet pont úgy kezelni egy szuperhőst, mint egy átlagembert, mert nem azokat a dolgokat várjuk el tőlük, de ez nem jelenti azt, hogy a törvény nem vonatkozik rájuk, de itt ez sem igaz, hiszen ha megtehetsz mindent és nincs következmény, akkor miért ne tennéd? Persze ha helyén van a morális iránytű, akkor még működhet, de számtalan háború és pusztulás a saját történelmünkben mutatta meg, hogy ez az iránytű bizony hamar elillan sokak kezében, amit megérzik, hogy nincs következménye a tetteiknek.

És pont ezért ennyire félelmetes ez a sorozat, mert az emberiség valódi arcát próbálja megmutatni, nem kertelve, na, jó, egy picit néha túltolva, még az én harcedzett gyomromnak is, de azt hiszem, ezzel akarják a készítők nyomatékosítani a mondandójukat. És valahol a humor is erre szolgál benne, mert sok esetben ez egy feloldása a kemény helyzeteknek, a szereplőink zavartságának és döbbenetének jele, hogy igyekeznek humorral elütni a dolgokat – és lássuk be, bizony sokan teszünk így igen kemény helyzetekben.

Persze ez nem magyarázza az elképesztően extrém és kifacsart helyzeteket – komolyan, utoljára a Future Man, ami szintén Amazon Prime-os, vagy a Legends of Tomorrow produkált ekkor egetverő állatságokat. A teknős dokumentumfilm, a lézerbaba, a beszélő szexi delfin mind-mind olyan dolog, ami már elírva is marhaság, de higgyétek el, igen koherens részét képezik a történetnek.

Ami külön öröm számomra, hogy a nők helyzetét is igen szépen belevitték, a mindennapi szexizmus, a megalázások, az erőszak ott van minden epizódban, és nem átallták a készítők ezt kiterjeszteni a férfi szereplőinkre is. Így kell történelmet írni, és így kell komoly munkát letenni az asztalra, nem sötétben ugráló démoni szuperhősök aggasztóak, hanem a mosolygós csili-vili Supe-ok, akiket meg sem érint már semmilyen halál.

A színészeink pedig elsőrangúak, Karl Urbant sem lehet kiemelni közülük, pedig köztudott, hogy hatalmas rajongója vagyok, mégis, a többiek is annyira jók vele együtt, hogy öröm nézni minden jelenetet.

És ha a szuperhősökről van szó, akkor egy valami biztos: mindenhol lapul egy titok, és semmi sem az aminek mosolyog!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .