Mielőtt megkérdeznétek: igen, látva a címet, szerintem is marha nagy hülyeségnek tűnik. Őszintén szólva viszont kit érdekel? Néha hülyeséget is kell nézni, bár bevallom, amennyi hülyeséget én mostanában látok, az lassan már nem egészséges. Na de ezt most tegyük félre, ne is figyeljünk rá, és ugorjunk is erre a filmre.Történetünk főhőse Nicky (Philippe Lacheau), a híres titkos ügynök magánnyomozó (nem ez az első film, amiben felfedezhető ez az ellentmondás), társa pedig a fiús stílusú Laura (Élodie Fontan). Mindent kinyomoznak, nem akad gonosztevő, aki elmenekül előlük. Nicky tipikus szépfiú, vonzó, okos, erős, jóképű, és nem veti meg a hölgyek társaságát. Laura ezzel szemben fiús, kemény csaj, akit felettébb idegesít Nicky nőzési hóbortja Egy nap megbízást kapnak Letellier úrtól, hogy védjék meg az apja által feltalált parfümöt, ami tulajdonképpen egy szerelmi bájital. Aki belélegzi egy adott ember bőrén, az halálosan szerelmes lesz abba az emberbe. Azonban egy óvatlan pillanatban a beszélgetés közepén ellopják a parfümöt, és furcsa bonyodalmak során egy teljesen átlagos, szerencsétlen fickóhoz, Skippyhez (Julien Arruti) kerül. Skippy felfedezi a parfüm különös erejét, és ezen felbátorodva elindul, hogy magába bolondítsa a híres bombázót, Jessica Foxot. Eközben Nicky és Laura minden erejüket latba vetve utána iramodnak, mert nem ők az egyetlenek, akik szeretnék megkaparintani. De vajon sikerül megszerezniük versenyt futva a bűnözők leggonoszabbikaival?

Hát ez a film úgy hülyeség, ahogy van. Komolyan nincs benne semmi igazi izgalom, nagyon karikaturisztikus és kiszámítható. A szereplők annyira sablonosak, hogy már fáj, és igazából Laurának konkrétan semmi szerepe nincsen. Azt se értem, miért dolgoznak együtt Nickyvel. Ebből a sok kliséből először arra tippeltem, hogy ez egy Austin Powers szerű kémfilm paródia, de ahhoz nem volt eléggé szándékosan idétlen. Aztán rájöttem, hogy ez egy régi animének, a City Hunternek a feldolgozása. Ez azért megmagyaráz pár dolgot, például, hogy miért visel mindenki mindig egyféle, jellemző ruhát vagy hogy miért olyan lyukasak a karakterek (nem volt rájuk idő egy ilyen film alatt). Őszintén még mindig nem tudom, azért ilyen egyszerű és gyermeteg-e az egész, mert egy nagyon retrós animéből készült, aminek több része volt, és egy filmbe nem fért bele minden vagy mert paródia akart lenni, csak nem sikerült jól vagy csak szimplán béna.

Azt meg kell hagyni, van benne egy-két vicces jelenet, de tényleg csak kevés. A legtöbbször nagyon erőltetett, a humor pedig dedós. A szerelmi szálnak konkrétan semmi értelme, bár gondolom, erre az animében azért több idő volt, hogy kibontakozzon, szóval abban talán érthetőbb az egész.

A szereplők pont annyira idegesítőek, mint egy gyengébb mesében, hülyén viselkednek, és a cselekedeteik abszolút érthetetlenek, így nem igazán tudnám megmondani, milyen is a személyiségük.

A legrosszabb az egészben az, hogy éreztem én az izzadtságszagú próbálkozást, hogy az egész olyan legyen, mint egy rajzfilm a maga karikaturisztikus valójában, és most sem tudom, mi kellett volna hozzá, hogy bele tudjon illeszkedni ebbe a műfajba. Egyszerűen csak nem sikerült, egyáltalán nem jöttem rá a film nézése közben, csak mikor utánanéztem, akkor villant be, hogy “ja, akkor azért üldözi egy ilyen bitang nagy kalapáccsal!”.

Persze nem ez a legrosszabb film, amit valaha láttam, és lehet, hogy a gyerekek még élveznék is, bár ahhoz kicsit sok a prostis poén… Nem is tudom, kinek szól, de hogy nem nekem, az tuti!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..