Sokan azt mondják, hogy  Morrowind és a Skyrim (dovahkiin, dovahkiin!!) után az Elder Scrolls Online egy visszaesés volt a legtöbb tekintettel – én azonban nem vagyok ezzel egy véleményen.

Történetet tekintve pár évszázaddal a Skyrim történései előtt vagyunk, éppen abban az időben, amikor kis világunk népei három frakcióba tömörülnek és megállás nélkül gyepálják a másikat. Persze, nekünk mint játékosnak is a saját frakciónk a fontos, de mit jó főhősnek, népeken átivelő problémákat kell megoldanunk – legyenek azok a mély álmukból felébredt sárkányok, vagy gonosz nekromanták, esetleg halálos betegségek. A kezdőhely változó az újak számára, most a legutóbbi kiegészítő, az Elsweyr khajit nép földjén vagyunk, ahol eléggé nagy bajok vannak; nem elég, hogy megalomán királynő erővel vette át az uralmat Rinmen városa felett, még az eddig elzárt sárkányok is visszatértek; valamint a holtak sem képesek csendben a kriptájukban porosodni – inkább feljönnek a felszínre és kergetik az élőket. 

Én külön örültem annak, hogy bár már volt korábban egy sorcerer karakterem, az Elsweyr-el végre behozták a kedvenc harci osztályomat: a nekromantát. Egy igazi kriptaszökevény, aki nem csak a holtakból képes hasznot húzni, hanem megfelelő képességek behozásával (és az adott fegyverével) képes decens supportá válni egy csapat számára. Az pedig csak külön hab a tortán, hogy nincs se fegyveri se páncél megkötés a classok számára; necroként, egy mágusként simán rohangálhatsz nehéz páncélban, templarként pedig íjjal vagy akár tőrökkel nyársalhatod fel az ellent. Itt tényleg csak  az ízlés szab határt a classoknak – kicsit hasonlóan az Archeage class buildjeihez.

A képességek pedig olyanok, hogy voltaképpen mindenhez külön vannak: vannak elsődlegesen a harci osztályok (ennek 3 típusa), de van külön a fegyvereknek egyesével, a páncéloknak – valamint természetesen a népünkből fakadó külön kiváltságokról és a craftolós skillekről akkor még szó sem esett. Persze jól át kell gondolni mire használjuk fel a megszerzett skillpontokat (erősen ajánlott némi extra reményében a világban elszórt skyshardokat vadászni), de az egészben az a legszebb, hogy az adott képességünk ereje nem adott. Hanem minél többet használjuk, annál magasabb szintje lesz, gyorsabban tudjuk használni, kevesebb erőbevetéssel vagy és bikább támadási/gyógyítási rátával. Hova kell a rózsacsokrot dobálni?

A világ megszokottan hatalmas, tele felfedezni való területekkel, értékes kincsekkel és leverni és a falra a kandalló fölé kitevős ellenfelekkel. A sima ellenfelek közül egyszerre több is gond nélkül lepofozható, az olyan ellenfelek ellenben, akiket a térkép egy kedves koponyával jelöl, érdemes hozzá többen összegyűlni, mert nagyon hamar a fűbe/földbe lehet harapni általuk. Az Elsweyr kapcsán külön jók azok a területek, ahol sárkányokat verhetünk le újabb cuccokért, és persze nem kevés xp-ért. 

Az egyetlen dolog ami miatt néha mérges vagyok – a kevés számú, ámde meglévő és sokszor nagyon komoly bugok mellett – azt főleg a classomnak köszönhetem; ugyanis a városban alapvetően veszélyes hadakozni – mert megölsz egy csirkét és mindenki a fejedet akarja – de ez a nekromantával olyan, mint egy aknamezőn lépdelni tűsarkúban. Egy rossz gombnyomás és már a fél testőrség a nyomomban van.

Aki még nem csatlakozott ehhez a közösséghez, annak melegen ajánlom az Elder Scrolls Online-t; hatalmas világ, jó és szerteágazó történetvezetés és a szabadság varázsa a harci osztályok tekintetében.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .