Bár a 2007-es nagyobb visszhangot kapott, szerintem méltón meg kell emlékezni az 1988-as elődről is, már csak azért is, hogy bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen szemmel látták akkoriban ezt a fajta mentalitást.

A történet adva van: Tracy (Ricki Lake) – akit csak nagyon jó indulattal lehetne kövérnek hívni ebben a verzióban – egy tipikus tini lány a hatvanas években; hatalmas hajkoronáját tonnányi akk tartja egyben, valamint imádja a táncot, elsősorban a Corny Collins Show-t. Miután lehetősége adódik rá, elmegy legjobb barátnőjével Penny Pingletonnal (Leslie Ann Powers) a meghallhatásra, ahol táncpartnerével Fenderrel (John Orofino) karöltve nevetve legyőzik a helyi királylányt Amber Tussle-t, és Tracy nagyon hamar közkedveltségnek örül. Azonban Amber és rasszista szülei (Debbie Harry és Sonny Bono) duplán nem örülnek ennek, hiszen Tracy nem az elfogadott “méretben” riszálja magát, valamint harcol a feketék jogaiért.

Nagyon érdekes volt Edna szerepében Divine-t látni (innen már tudtam, hogy miért volt a Travolta ötlet is a 2007-ben), nagyon vicces volt egybe érdekes is, hogy az újabb hoz képest sokkal kevésbé volt passzív a hozzáállása Tracy dolgaihoz és a nyelve is vitriolosabb lett másokkal szemben – de ez úgy a szereplőgárda jelentős részére szintén elmondható. Sokkal több a gesztikulálás, meg kicsit persze rámenősebbek a dolgok. Kezdve azzal, hogy  Tracy Linkhez vonzódik, azért mégiscsak képes Fender-el csókolózni.

Mondjuk voltak olyan felesleges jelenetek is, mint amikor Amber kiütését Velma premier plánban nyomja ki – nem tudom, itt mire gondolhattak a készítők, de nekem erről a Spárta a köbön vagy akármelyik förmedvény ezen jelenete jutott az eszembe. Érdekes még, hogy egy szereplő megmaradt a későbbiekben is, csak más körben; Jeff Stiller aki a 2007-ben Mr. Pinky-t alakítja, a 88-as verzióban játsza Wilburn-t, Tracy apukáját.

A többi karakter is másabbnak hathat ismerve a 2007-es utódot: eleve Tracy sokkal, de sokkal magabiztosabb (“Im big, blond and beautiful”), Link is ahelyett, hogy az éppen kezdődő karrierjére figyelne, teljesen elvarázsolja Tracy és hajlandó vele elmenni a tüntetésre és hangoztatni a véleményét. Penny és Seaweed kapcsolata is sokkal “forróbban” indul, és Penny szülei (Jo Ann Havrilla és Doug Roberts) is legalább olyan durva bigottak – ha nem jobban -, mint a későbbi filmben

Ehhez a filmhez képest azt tudom mondani, hogy a 2007-es Hajlakk sokkal, de sokkal visszafogottabb hangot üt meg. Pedig az ember valahogy azt képzelte, hogy a mai filmek sokkal többet mondhatnak ki, mint a régebbiek, de nálam pont ez volt az egyenes cáfolása ennek. Ha valamihez kéne hasonlítani a 88-as filmet, olyan mint Cindy Lauphernek a “girl wanna had fun” klipje, hiszen itt is az idősebb generáció szembesítve van azzal, hogy csemetéik már egy másik korban nőttek fel, más képzelnek el maguknak és a jellemük és stílusuk is úgy változik, mint a szélrózsa – ebben lehet az is közrejátszik, hogy nagyjából egyidőben készültek, egyazon felfogás hullámait meglovagolva.

Akár látták, akár nem a 2007-es filmet, ezt a darabot mindenképpen érdemes megnézni, mert szórakoztató, informatív és nem utolsó sorban élvezhető.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .