Már az előzetes első megnézése után tudtam, ez a sorozat nekem való lesz. Fantasy, angyalok, démonok, humoros menny és pokol, és persze David Tennant menő napszemüvegben. Mit is kívánhatnánk még? Ha nem is olvastuk a könyvet, már ennyiből is tudhatjuk, a világ vége sosem volt még ilyen szórakoztató.A menny és a pokol tök jól megvannak egymás mellett, mindenki végzi a dolgát, szerzi magának a Földről az áldott vagy elátkozott lelkeket. Mind a Nagy terv részei, készülnek a várva várt Apokalipszis eljövetelére, melynek során eljő az Antikrisztus, elpusztul a Föld, ők pedig megmérettetik magukat egy nagy végső csatában. Az angyal Aziraphale ( Michael Sheen) és a démon Crowley (David Tennant) viszont már nagyon megszokták a földi létet, szeretik a jó ételeket,a szórakozást, a zenét, és kicsit sincs kedvük hozzásegíteni a pusztuláshoz. Márpedig az ő feladatuk lesz kicserélni az Antikrisztust egy angol diplomata újszülöttjével, majd a helyes és helytelen úton terelgetni őt. Mikor a kis Warlock tizenegy éves lesz, hogy elhozza a világvégét, nem történik semmi, úgyhogy Crowley és Aziraphale is nagy bajban vannak. Elvesztették az Antikrisztust! Eközben pedig a kis Adam Young, a minderről mit sem sejtő Sötétség hercege, vígan tengeti életét barátaival egy kis faluban, mikor a tizenegyedik születésnapja környékén elkezd rá hallgatni a valóság…

Először azoknak mondanám el, akik olvasták és szerették a könyvet, nyugodjatok meg, szuperül sikerült adaptálni. Nagyon kevés dolgot hagytak ki vagy változtattak meg, de pont annyit, amennyire szükség volt, hogy sorozatként igazán szórakoztató lehessen. Különösen a végére beszúrt kis jelenet lett a kedvencem, igazán frappánsan zárta le a történteket.

A színészek egyszerűen zseniálisak, semmi kritikát nem tudok a szemükre vetni. Sheen tökéletesen adja a kifinomult, kissé finnyás, régimódi, piperkőc angyalt, hogy már el is felejtettem, hogy valaha más filmben is láttam. Tennantnél stílusosabb, szexisebb, vagányabb démont pedig még nem hordott a hátán a Föld. Ami viszont igazán ütőssé teszi az egészet, az pont az az elem, ami a könyvet is: kettőjük dinamikája. Ez a két kontrasztos főszereplő, ahogy teljesen másak, mondhatni szöges ellentétek, folyton szívatják egymást, mégis folyton együtt lógnak. Együtt dolgoznak, segítenek egymáson, aggódnak a földiek sorsáért, és soha nem mondanák ki, de szeretet van bennük a másik iránt. A többi színész is nagyon el lett találva, még személyes kedvencem az öreg Shadwell (Michael McKean).

A ruhák és a díszlet is szuper, a retrós zenéknek amellett, hogy imádatomat élvezik, még értelmük is van a kontextusban. Az egésznek van egy menő, laza, vagány, stílusa, extra, de nem izzadságszagú, amit a könyvben is nagyon élveztem. Ez pedig nagyon fontos, mert a egy ilyen humoros, laza történetnek kijár a hozzá passzoló hangulat, hogy úgy meséljék el mind papíron, mind vásznon, hogy ez átjöjjön.

Amellett pedig ugyanúgy, ahogy a könyv sem, a sorozat sem veszi magát túl komolyan, így tényleg átadhatjuk magunkat a szórakozásnak, és eshetünk az ámulat és az “ó de király” érzésből a hasunkat fogós nevetésbe. Nem egyszerűen kiparodizálja a bibliát, csak átemeli egy modernebb, humorosabb világba. A menny és a pokol inkább korunk multijait idézik, és a jól ismert szerepek is kaptak némi személyiséget, amikkel aztán komikus szituációkba keverednek.

Ha érdekesnek találod a sztorit, vagy szereted a Doctor Who-t, akkor mindenképpen nézd meg, mert totál neked való lesz. Akkor is ajánlom, ha szórakoznál egy jót, ha kell egy sorozat ami nem akarja fellengzősen megmondani a tutit, de mégis több van benne, mint sok másikban.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..