A Veronica Mars azon sorozatok listáját erősíti, ahol a minőség az évek előrehaladtával gyengül – bármennyire is imádom a sorozatot, bizony a harmadik évadra elfogyott a lendület, a logika és felbukkantak a zavaró írói önkények, hibák, és a mindenáron megfelelési kényszer is.

Veronica (Kristen Bell) mégis úgy döntött, hogy Neptunban marad, és a helyi egyetem hallgatója lesz, és bár sejtette, hogy akadnak majd ismerős arcok, azért arra nem számított, hogy Dick (Ryan Hansen) is itt fog bulizni – vagy rontani a levegőt, kinek hogy tetszik. Ráadásul a már tavaly is megismert erőszakos esetek tovább zajlanak az egyetem területén, és már Veronica is személyesen érintett az ügyben, így kénytelen nekiállni és nyomozni. Az igazsághoz vezető út során rengeteg ellenséget szerez magának, miközben elveszti a hitét apjában, barátjában, és sokszor az egész világban.

Az évad nagy bűntényét, az erőszakot már a második évad során felvezették, és kellően érdekes és bizarr téma ahhoz, hogy elvigye a hátán az egész évadot. Azonban a korábbiakkal ellentétben, bár szóba kerül a téma minden epizódban, előrehaladás mégis alig van, csak akkor, ha egy nem feltétlenül írói önkénymentes dolog történik, és ennek hatására kedvenc nyomozónk ráeszmél valami fontosra.

A harmadik évad alatt végig az az érzésem volt, mintha a készítők most nagyon újat akartak volna belevinni a sorozatba, megmutatni, hogy igenis tudnak nagyobb átívelő szálat alkotni, eközben elfelejtették a széria igazi lényegét és esszenciáját. Sajnos ennek nemcsak maga a nyomozás látta kárát, hanem a széria is – azon túl persze, hogy a végső konklúziónk hihetetlenül összecsapott lett.

Valahol az útkeresés során maga Veronica veszett el, akinek korábbi jellemhibái itt állandóan előkerültek – vagyis bármit látott, nem várt vele egy picit, hogy kiderüljön a valóság, hanem azonnal szaladt a hatóságokhoz, persze ezeknél mindig – tényleg, kivétel nélkül – kiderült, hogy elhamarkodott döntés volt. Tekintve, hogy főszereplőnk az elmúlt két évadban mennyit változott, mennyit tanult, ez a visszalépés nemcsak ellentmond a karakter személyiségének, hanem megmutatja, hogy a sorozat alkotói mennyivel sűrűbben nyúltak az írói önkény bevált ám nem túl tisztességes módszeréhez.

Persze a széria még mindig magas minőséget képvisel, és a hibáival együtt garantáltan összetenné a kezét a most futó sorozatok kétharmada, ha ilyen minőséget tudna produkálni, csak éppen a szó szerint tökéletes első évad után a rajongókat okkal szomorította el a minőségromlás.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..