Ismét itt az október, és eljött az Odaát legutolsó évadának ideje is: az utóbbi pár évben vegyes érzelmekkel álltam a sorozathoz, leginkább a pocsék írói döntések armadája miatt, ám mindezek ellenére sem tudtam abbahagyni. A felemásra sikeredett tizennegyedik évad azért a végére adott okot a reményre, és Dabbék egy nagyon izgalmas és méltó lezárást ígérnek. Egyből egy bombasztikus premierrel indítottunk, ami ugyan nem lett tökéletes, mégis betalált, és ez a lényeg.

Pillanatokkal a finálé után kapcsolódunk be a történésekbe, ahol Sam (Jared Padalecki), Dean (Jensen Ackles) és Castiel (Misha Collins) az újjáéledt szörnyetegek kutyaszorítójából próbálnak kimenekülni, inkább kevesebb mint több sikerrel. Egy kriptába futnak be, hogy időt nyerjenek és kieszeljenek egy tervet, ám gyorsan kell cselekedniük, hiszen a zombik nyughatatlanul próbálnak betörni hozzájuk. Végül egy teljesen váratlan forrásból kapnak segítséget: Jack holttestébe egy Belfegor (Alexander Calvert) lép be, aki kijuttatja őket, ám ő is csak rövid ideig tudja távol tartani a lelkeket. A csapat a legközelebbi településre siet, ahonnan evakuálják a lakókat, és egy trükkel csapdába ejtik a szörnyeket.

Így leírva nem tűnik olyan lenyűgözőnek a cselekmény, viszont átélve teljesen másként hat. Sokan mondják, hogy ennyi idő után már egyik ellen sem igazán ijesztő, és ezzel részben egyet is értek, ám az izgalom-faktor még mindig jelen van a sorozatban. A humor sem fogyott el, hiszen egy olyan förtelmes dologból, mint az, hogy Jack teste felett pont egy démon veszi át az irányítást, valami pozitívat és időnként vicceset tudnak kihozni az alkotók – mindezt úgy, hogy nem trivializálják a Jack elvesztésével járó fájdalmat sem. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Alexander Calvert gyakorlatilag lubickol ebben a szerepben, úgyhogy akármennyire hiányzik a nefilim, azért elleszünk Belfegorral is egy darabig.

Egyetlen egy dolog zavart ebben a nyitányban, mégpedig az, hogy kinézetre a vér egyáltalán nem volt realisztikus. Korábbi szezonokban nem volt ilyen jellegű probléma, akkor most hirtelen miért látjuk egyértelműen, hogy művért használt a stáb? Egy ilyen zsánerben ez azért nagyon gáz, egy tizenöt éve futó szériánál meg főleg. Apróságnak tűnik, de bizony egy ilyen kis hiba is sokat tud rontani az élvezeten.

Ha az ebben a részben felvonultatott energiának a fele marad csak meg az évad végére, akkor is úgy hiszem, elégedetten mondhatunk búcsút a sorozatnak – de addig még hosszú az út.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Supernatural S15E01 – Back and to the Future”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..