Hat évvel ezelőtt, mikor egy fergeteges finálé keretén belül véget ért a világ egyik legsikeresebb sorozata, a Breaking Bad, senki sem gondolta volna, hogy 2019-ben újra belecsöppenhetünk a széria világába, méghozzá egy film keretében. Sok rajongó tartott az El Caminótól, leginkább azért, mert úgy gondolták, egy tökéletes lezárást kár megbolygatni. Én személy szerint nem kedveltem annyira a végkifejletet, pontosan azért, mert a két főszereplő sorsa – főleg Jesse-é – nyitott maradt. Vince Gilligan úgy gondolta, hogy most jött el az ideje annak, hogy megválaszolja a kérdéseinket.

A fonalat pontosan a lezárás utolsó pillanatában vesszük fel, amikor is Jesse Pinkman (Aaron Paul) végre kiszabadul a neonácik fogságából és Todd (Jesse Plemons) kocsijába ülve menekülőre fogja. A srác első útja régi barátaihoz, Skinny Pete-hez (Charles Baker) és Badgerhöz (Matt Jones) vezet, akik befogadják őt éjszakára, majd segítenek elterelni a rendőrség és a DEA figyelmét amíg Jesse Albuquerque-ben marad. A körözött először meg akarja szerezni azt a pénzt, amit Todd a lakásán rejtett el, mielőtt a banda életben maradt tagjai rávetnék magukat. Ez sikerül is, ám kiderül, hogy a pénz nem elég ahhoz, hogy Jesse új életet kezdjen, így el kell tennie a többi tagot is láb alól, mielőtt Edhez (Robert Forster), az eltüntetőhöz menne új papírokért.

Egy dolgot érdemes leszögezni már az elején: ez a film nem olyan, mint a széria, és pont ettől jó. Az El Camino teljes mértékben Jesse Pinkman sztorija, és ahhoz, hogy Gilligan az ő történetét el tudja mesélni, más eszközökhöz nyúlt, mint a Totál Szívás esetében, és ez így van rendjén. A cselekmény nem tesz hozzá túl sokat a sorozathoz, és nem feltétlenül lettünk volna szegényebbek akkor, ha sosem születik meg ez az alkotás. Akik viszont annyira szívükre vették Jesse történetét mint én, azok számára az El Camino gyakorlatilag terápia. Nekünk nem szédítő csavarokra és körömrágó izgalmakra volt szükségünk, hanem arra, hogy megtudjuk, hogy kedvencünk meg tudja-e lépni a lehetetlent mielőtt túl késő.

Ugyan folytatásról van szó, a filmnek nagyjából a felét flashback jelenetek tarkították, aminek segítségével jobban beleláthattunk abba, milyen borzalmakat élt át Jesse a nácik, legfőképpen Todd keze alatt. Akadtak olyan visszaemlékezések is, amik más sorozatbeli karakterhez köthetőek, és az alkotók ezeknél a szcénáknál nagyon könnyen áteshettek volna a ló túloldalára, de nem így történt. Tudtuk, hogy vissza fog térni pár ismert szereplő a szériából, ám egyikőjük sem kizárólag a nosztalgiafaktor vagy a fanservice miatt volt látható, hanem szerencsére mindenki okkal és csak pár pillanatig szerepelt.

Ragozzam még tovább? Ugyan lenne még mondanivalóm, de szerintem felesleges. Az El Camino abszolút nem volt kötelező, Gilligan – a Netflixel karöltve – mégis megajándékozta vele rajongókat, és a Jesse fanok elégedettek lehetnek.

 

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..