Mindig is szerettem a jó horrorokat, amiken azért lehet kicsit gondolkodni is, az meg külön jó pont ha Stephen King neve is fémjelzi. Sajnálatos módon Az Ezüst pisztolygolyók itthon annyira nem ismert, de pont ezért is kell neki a bemutatás.

Történetünk narrátora Jane (Megan Follows), aki azt meséli el, hogy mit kellett neki, és tolószékesöccsének Marty-nak (Corey Haim) túlélnie. Minden azzal kezdődött, hogy egy részeg ember meghalt. Hivatalosan a vonat vitte a le a fejét, hiszen részegen tántorgott mellette, de már itt felmerültek bizonyos pletykák. Marty szabadidejének nagy részét azzal tölti, hogy nővérét hecceli, aki azonban ezt nem veszi jó néven, ám Martyt túlzottan is óvó szülei miatt nem róhatja meg – ezzel feszültséget keltve a két testvér között.

Mikor egy rémes gyilkosság rázza meg a kis közösséget, az emberek megijednek, ám Lowe tiszteletes (Everett McGill) próbálja békíteni őket – kevés sikerrel. A Coslaw család életében akkor látszik véglegesen ijesztőbe átfordulónak a helyzet, mikor Martyék enyhén iszákos – emiatt anyjuk szerint megbízhatatlan – nagybátyja Red (Gary Busey) az az unokaöccsének némi tűzijátékot – az meg ki is megy kipróbálni teliholdkor. Össze is találkozik a félelmetes lénnyel, ám egy jól irányzott rakéta miatt megússza. Szól testévérének, ám az nem hisz neki – egészen addig, amíg a következő alkalommal össze nem hozza a félszemű atyával.

Igen, itt sokaknak ronthat a kedvében az, hogy nagyjából már a film felénél tudjuk, hogy ki, vagy pontosabban inkább mi a gyilkos. Ám ez nem probléma, mert a film második fele sokkal inkább arra koncentrál, hogy a felnőttek (Red bácsit kivéve) nem hisznek a gyerekeknek, így ők sajátkezüleg lépnek akcióba.

Különösen tetszett a hídon tett párbeszéde Martynak és az atyának; ott van egy ember aki elkötelezte magát istennek és elvileg az emberi jóságért akar küzdeni. Ott azonban már egy olyan oldala is előjön, amit bár kifejt hogy ő maga se tudja, miért ül rajta ez az átok – bemutatja, hogy az olykor sokszor ártatlan külső mögött egy kegyetlen démon lakozik.

Az atya – mivel tudja, hogy Marty és Jane felfedezték a titkát – eldönti, hogy a következő telihold alkalmával végez a két gyerekkel – ám arra ő sem számít, hogy ők felkészülten várják azzal egy dologgal, ami ténylegesen árt egy vérfarkasnak – egy ezüst pisztolygolyóval.

1985-öhöz képest a film hozza a formáját minden tekintetben: az ijesztőnek szánt jelenetek tényleg parásak, a feszültséggel teli jelenetek is jól adja, a gyilkosságokban meg az a jó, hogy nem látjuk az egészet. Csak éppen annyit, amiről tudjuk – és persze az élő szereplők reakciójából is -hogy itt valami nagyon ocsmány és embertelen történt. Emelem kalapom. A színészek jól hozzák a formájukat, még a két gyerekszínész ellen se tudok semmi rosszat felhozni.

Az Ezüst Pisztolygolyók még egyike a régi, ámde annál érdekesebb horroroknak, ami sajnos a háttérbe szorult; izgalmas, valamilyen szinten még ijesztő is, és nagyon tetszik, ahogyan az ellenfelet bemutatták.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .