Züllés, drogok, bulik, szex, harag, frusztráció, megbotránkoztatás, lelki gondok, és persze jó sok önbizalomhiány. Ezeket mutató képsorokkal mutatkozik be az Eufória, amit még durvább kontextusba helyez, hogy tinédzserekről szól. Tipikusan olyan jó és érdekes sorozatnak tűnt, ami majd szép lassan lehoz az életről, de azért nem fogom tudni nem nézni, úgyhogy neki is álltam, és teljesen beszippantott.Főszereplőnk, már ha a sorozatnak van főszereplője, Rue (Zendaya), akiről az első rész szól, aztán később ő narrálja a történetet. Épp most jött vissza az elvonóról, miután drogtúladagolással elvitték a mentők, és több napig kómában volt. Nem is szándékozik tiszta maradni, azonban megismerkedik egy különleges lánnyal, Jules-szal (Hunter Schafer). A sorozat minden része valakinek a történetét dolgozza fel, de emellett mennek tovább a többiek történetei is. Betekinthetünk a transznemű, személyisége kivirágzását megélő Jules, a mindenkinek megfelelni akaró, apakomplexusos, gyönyörű Cassie (Sydney Sweeney), a tökéletességet kereső, toxikus kapcsolatban lévő Maddy (Alexa Demie), az erőszakos, látens homoszexuális Nate (Jacob Elordi), és a szexualitását éppen felfedező Kat (Barbie Ferreira) életébe.

A sorozat zsenialitása abban rejlik, hogy egyáltalán nem egyoldalú. Folyamatosan játszik az idegeinkkel, senkit nem tudunk igazán megszeretni vagy megutálni, hiszen amit egyik epizódban művel, azt megindokolja a következőben. Maga a sorozat sem foglal állást, pusztán betekintést mutat életekbe, és nagyon jól kezeli a tényt, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér. Senki nem egyszerűen rosszindulatú, depressziós, könnyűvérű vagy jó, mindennek oka van, és ezekhez a komplex személyiségekhez események hosszú sora vezetett. A karakterek szépen kidolgozottak, de az információkat lassan adagolva kapjuk róluk, így még izgalmasabbak az események, és ahogy megismerjük őket, egyre logikusabb az egész.

A másik nagyon erős pontja a filmnek, hogy bemutatja ezt a sok problémát, szexuális kételyek, durva drogfüggőség, tinik pucérkodása az interneten, a közösségi média veszélyei, és habár ezt nagyon sarkosan, összesűrítve, és direkt megbotránkoztatóan teszi, felhívja ezekre a problémákra a figyelmet. Nagyon jól megragadja a mai fiatalok internethez való hozzáállását és online életét, de nem torzítja el, mintha szinte csak ott élnének, nem érezzük úgy tőle, hogy valami megkeseredett vénember találta ki az egészet. Megmutatja, milyen veszélyes a net, és hogy le tudnak írni valakit az alapján, amit egyszer valaki bosszúból feltöltött róla a közösségi médiába, de megmutatja, hogy nem ez az egyetlen gond, amivel egy tini napjainkban szembesülhet.

Amitől viszont számomra kicsit hiteltelenné válik, az pont az, hogy ennyire egy helyen, ennyire sűrűn látjuk ezeket a megrázó történeteket. Persze ez az egész iskolában tényleg csak pár ember, de mivel csak velük foglalkozunk, nem is látunk olyat, akinek ne lenne most vagy ne lett volna egyszer, vagy akár a jövőben romokban az élete. Ez nyilván nem egy hiba, hanem egy döntés, és valószínűleg jó döntés. Vannak benne szereplők, akik kvázi “normálisak”, mint például Lexi (Maude Apatow), de ő ebben az évadban szigorúan mellékszereplő, bár azért remélem, később kap egy kicsit több reflektorfényt, mert nagyon megkedveltem. Az is lehet, hogy ezt a furcsa érzést az okozza bennem, hogy nem igazán szembesültem a sorozatban előforduló problémákkal a közvetlen környezetember, és a barátaimnak sem voltak soha szexuális vagy drogos botrányai, emiatt pedig van rajtam egy burok.

Ami szintén nagyon tetszik benne, az a sok különböző szülő-gyerek kapcsolat. Néhány helyen kifejezetten látszik, hogy a szülő a hibás a gyerek frusztrációjával kapcsolatban, vagy inkább, hogy a szülő is hibás, de nem egyszerűsíti le ennyire a problémát, és mint ahogy korábban említettem, sokkal komplexebb az egész. Némelyik szereplőnél pedig látszik, hogy mindent megtesz a szülő, hogy segítsen, próbálkozik a lehető legkülönbözőbb módszerekkel, de bizony van, hogy ez sem elég.

Én mindenesetre nagyon várom  a második évadot, mert az első állati jó lett. Nagyon erősen indított, végig fenntartotta az érdeklődésemet, egyszer sem unatkoztam. Azt nem tagadom, kicsit le tud hozni az életről, de valahogy mégis kevésbé lettem tőle depis, mint gondoltam. Ami számomra pozitívum, tehát nem bánom, ha valamitől nem megy el minden életkedvem, de azért elgondolkodtat. Mindenkinek ajánlom, aki ütős sorozatot keres, eddig szuper, reméljük, a második évad is tartja majd ezt a színvonalat.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..