Viccesek ezek az alkotók, mert mindig tudják, hogyan kell átverni a közönséget – ezt általában negatív értelemben teszik, azonban erre a hétre egy nagyon ügyes kis “átverés” jutott az új Odaát epizódra. A széria egy hét kihagyás után folytatódott egy rendkívül ütős résszel, ami ugyan számomra az elődjét nem szárnyalta túl, mégis roppantul élvezetes volt, és még a cselekményt is kicsit előrébb mozdította.

A múltkori események után a srácok próbálják összeszedni magukat – Dean (Jensen Ackles) talál is egy ügyet, amit kivizsgálhatnának, és egyben elterelhetnék a figyelmüket a nemrégiben történtekről. Egy iskolából eltűnik egy lány, akinek a holtteste rejtélyes körülmények között a tett helyszínéhez képest abszolút váratlan helyen kerül elő. A jelek vámpír vagy vérfarkas tevékenységre mutatnának, ám jelentősen bonyolítja a helyzetet, hogy egy csepp vért sincs körülötte. Eközben Chuck (Rob Benedict) unalmában és tehetetlenségében felkeresi exét, Becky Rosent (Emily Perkins), hogy segítséget kérjen tőle, ám ha Chuckról van szó, szinte biztosak lehetünk benne, hogy valami hátsó szándék lapul a szavai mögött.

Az előzetes alapján azt hittük, hogy egy sima Monster of the week felállás lesz ebben az epizódban, azaz csak egy szörnyeteggel és az ő háttérsztorijával fogunk foglalkozni, akit a srácok elintéznek, majd hazamennek, mint akik jól végezték a dolgukat. A Becky-Chuck cselekményszál behozatával azonban már komplexebb lett ez a felvonás. Egyrészt az írók felfedték, micsoda jellemfejlődésen ment át Becky mióta utoljára láttuk, másrészt pedig Chuck korábban megpendített történetívét is folytatták kicsit. Ez utóbbi egyszerre válaszolt meg pár nyitva maradt kérdést és adott okot félelemre a jövőre nézve – én izgatottan várom, mi sül ki ebből!

Mindezekkel együtt kaptunk még pár remek testvéri pillanatot Sam (Jared Padalecki) és Dean között. Rögtön az elején egy közös jelenettel indítunk, ami egy korábbi sztori továbbfejlesztése, és az alkotók ügyesen összetörik kétszer is a szívünket. Aztán a végére ismét egy kocsiban ülős, lelkizős szcéna jutott, ami szintén rendkívül szívhez szóló és érdekes volt, főleg azért, mert megcserélődtek a szerepek: korábban általában Sam volt az optimistább, aki tartotta a lelket a duóban, ám ez a feladat most Deanre hárult, felborítva kissé a dinamikát.

Még nagyon az elején járunk, meg hát ismerjük a sorozat történelmét, úgyhogy csak óvatosan vagyok optimista a folytatással kapcsolatban.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..