Kicsit bajban vagyok az eheti Odaát résszel: félreértés ne essék, rossznak egyáltalán nem mondható, sőt, az izgalmak, a sztori, valamint a karakterábrázolás terén is bőven megütötte a mércét, akárcsak az elődje. A felszínen valóban minden a legnagyobb rendben van, azonban ha kicsit mélyebbre ásunk, már találni itt egy-két olyan dolgot, amit nem tudok csak úgy nem figyelembe venni – de hát ugye azért vagyok én itt, hogy alaposan kivesézzem a dolgokat.

Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) ezúttal egy coloradói kisvárosba tévednek, ahol két egyetemista lány halt meg az erdőben sátorozás közben. A sajtó hivatalosan medvetámadásnak titulálja az ügyet, ám a srácok biztosak benne, hogy más van a dolog mögött, már csak a helyszín “tisztasága” miatt is. Az esetnek egy szemtanúja van, Ashley (Anna Grace Barlow), aki rövidesen beazonosítja a tetteseket: két vérfarkasról van szó, akik nem tagadják tettüket, és nem is nagyon menekülnek. Itt van a bökkenő: az ügy túlságosan egyszerűnek tűnik, és ez még csak a kezdet.

Igazából az egyik bajom ezzel a résszel, hogy az írók elsütötték ugyanazt a csavart, mint az előzőben (link), csak egy másik karaktert helyeztek most a csattanó középpontjába. Ez a kis trükk múlthéten még remekül működött, de még egyszer, ráadásul ilyen rövid időn belül újrahasznosítva nem volt meg ugyanaz a hatása. Megértem, ha az írók ennyi idő után megelégelték azt, hogy mindig hasonló módon vezetik fel az új elleneket, és nem is feltétlenül az ismétléssel van probléma, hanem azzal, hogy két egymás utáni hétre jutott mindez. Ami már nagyobb gond, hogy a szóban forgó karakter kánonnal szembemenő módon került be a széria körforgásába – legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy ez történt, ami ugyan nem az első eset lenne, de pont emiatt annyira idegesítő.

Na de nézzük azt, ami jó volt, mert alapvetően nagyon is élvezhető ez az epizód. Egyrészt a cselekmény tempója, valamit a karakterek közti párbeszédek szintén zseniálisak voltak, de leginkább mégis a színészi játékot emelném ki. Ez utóbbiból az új vendéget, Anna Grace Barlow-t emelném ki, akinek nem egyszerű feladat jutott, de pompásan megoldotta azt, és nagy valószínűséggel hamarosan viszont fogjuk még őt látni. Dean és Sam kezdő közös jelenetét is érdemes megemlíteni: bele sem gondolna az egyszerű néző, de az ilyen egyszerű, otthoni életet bemutató szcénákban is annyi minden lakozik, mind a dinamika, mind a jellemábrázolás terén, és ezt a kettőt most is nagyon jól eltalálták az írók.

Még mindig csak óvatosan vagyok optimista az utolsó évaddal kapcsolatban, de egyelőre meglepően jól haladunk, figyelembe véve azt is, hogy még az elején járunk.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Supernatural S15E05 – Proverbs 17:3”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..