Már csak egy hónap van vissza az ünnepekig, ami lényegében annyit jelent, hogy a Netflix szépen lassan kezdi kiszórni a karácsonyi rom-kom felhozatalát. Ebben a kategóriába tartozik A karácsonyi lovag is, ami mellett mindössze csak egyetlen érvet tudok felhozni: aranyos.

A történet nem túl komplikált: adott egy 14. századi lovag, Sir Cole (Josh Whitehouse), akitől segítséget kér egy boszorkány (Ella Kenion). Miután lovagunk kedvesen és illedelmesen bánik vele, a boszi „küldetést” ad neki, és elküldi a jelenbe (meg valamilyen okból kifolyólag Angliából Ohióba) azzal a felkiáltással, hogy ott majd valódi lovaggá válhat. Vagy valami ilyesmi. Ott aztán találkozik Brooke-kal (Vanessa Hudgens), a középiskolai tanárnővel, aki csalódott a szerelemben, és, ahogy az lenni szokott, két hősünk egymásba habarodik.

A karácsonyi lovag olyan igazi, klasszikus értelemben vett rossz film. A sztorinak egy cseppel sem akar több lenni annál, mint egy nagyon egyszerű kis románc, aminek hála minden komolyabb — technikai, morális — kérdésen átsiklik. Ennek okán például lehet, hogy Cole egy középkori lovag, de miután leragad a tévé előtt egy éjszakára, másnap reggelme már lazán vágja a modern szlenget. Sőt, még kocsit is vezet. Szarul, de vezet. Meg úgy alapból semmin sem rökönyödik meg (például a nadrágot hordó nőkön sem). A küldetés mibenléte sem egészen tiszta, de igazából mindegy is, mert úgyis mindenkit csak az érdekel, hogy mikor fogja Cole végre megcsókolni Brooke-ot.

Szóval a forgatókönyv olyan gagyi, hogy azt már tanítani kéne. A dialógusok néhol fájdalmasan erőltetettek. Olyan apróságokról már nem is beszélve, hogy néhány színészről úgy, de úgy lekaptam volna a gagyi parókát, meg arról, hogy hősnőnk lazán kimasírozik a hóesésbe — pólóban. Abba pedig már bele sem megyek, hogy a Cole-féle 14. századnak mennyi köze van a valódi 14. századhoz.

Azonban mégis nagyon nehéz haragudni a filmre, méghozzá egy nagyon egyszerű ok miatt: mert bűbájos. És igazából ennyi az egésznek a lényege. Az, hogy adott egy „lovag” (igazából szerintem csak azért kellett a történetbe egy lovag, hogy legyen, aki „lovagias”), aki a végletekig előzékeny és udvarias, és közben tud édesen mosolyogni, meg a teste is jó, és innentől kezdve lehet a történet borzalmas, mert van valaki, akibe belezúghat a közönség. Ebben meg aztán Vanessa Hudgens remek partner, mert van annyira kedves és bájos, hogy a néző könnyedén szimpatizálni tudjon vele.

Összességében tehát A karácsonyi lovag egy végtelenül együgyű, amatőr és gagyi film, ami ugyanakkor viszont végtelenül bájos is. Így ha az ember szereti a romantikus vígjátékokat, akkor a film kellemes kis másfél órás kikapcsolódást jelenthet, főleg így az ünnepek környékén, de ha nem vagy a rom-komok rajongója… akkor jó messze kerüld el.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..